Hálaadó istentiszteletet tartottak november 10-én a börvelyi református templomban. A gyülekezet közössége a vendéglelkészekkel és a közéleti szereplőkkel együtt fejezte ki köszönetét Istennek a kívül-belül felújított templomért. Az ünnepi istentiszteleten főtiszteletű Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten szent igéjét.

Az 1802-1806 között épült istenháza az elmúlt két évszázad során többször is megújult. A kőkarzatra felvésett dátumok szerint 1848-ban, 1874-ben, 1975-ben, 2003-ban, és legutóbb 2022-2024 között.

A hálaadó ünnepség során az elmúlt években történt magvalósításokért mondtak köszönetet. Sikerült ez idő alatt bevezetni a templomba a fűtést, a templom három harangját villamosítani. A toronyóra is új meghajtást kapott. 2020-ban kívül-belül leverték a vakolatot. A nedves, salétromos falak mintegy három nyarat száradtak. Szintén 2020-ban a tető és torony bádoglemezeit újították fel. 2022-ben történt meg a templombelső felújítása. A falakat lélegző vakolattal vakolták vissza. A járó felületre terméskő került. Megújult a kőkarzat és a szószékfeljáró. Javításra kerültek a templompadok. A templom a karzatokon található padokkal együtt 500 férőhelyes. 2023-ban került sor a templomhajó külső felújítására, ugyancsak ekkor készültek új, kézzel varrott terítők a templomba. 2024-ben került sor a torony teljes felújítására, ami 30 méter magas. Ebből 10 méter a sisak, 20 méter pedig a toronyrész. Az összeg jelentős része a bukaresti vallásügyi államtitkárságtól érkezett. A gyülekezet önrésze is kimagasló volt. Támogatást biztosított még a Börvelyi Polgármesteri Hivatal és a holland testvérgyülekezet is. A kivitelező cég a szatmári Tarr Ragg Bau építővállalat volt.

A hálaadó istentiszteleten Bogdán Szabolcs János püspök az Ezsdrás 1:1-5, 4:1-5 és 6:14-16 igeszakaszok alapján szólt az ünneplő közösséghez. Ezsdrás könyve a babiloni fogságból hazatérő templomot és országot építő zsidók kemény munkáját és küzdelmét mutatja be. Ez a bibliai könyv csodálatosan rávilágít arra, hogy a hívő ember szívében egy olyan reménység van, amely tovább lát az emberi lehetőségeken. Igemagyarázatát négy támpillérre építette: Istené minden hatalom; a jövő biztos reménysége, hogy minden az Isten kezében van; az ellenség is támadásba lendül; a templom újjáépítése után a népnek további feladatai vannak. Azt kívánta a börvelyi gyülekezetnek, hogy folytassák ők is a megkezdet utat: „Elértétek Isten kegyelméből, hogy felújult ez a templom, de a holnapi naptól újabb szakasz kezdődik el életetekben. Folytatni kell! Legyen ebben a folytatásban a legfontosabb számotokra a lelki templomnak az építése. Legyen a legfontosabb ebben a gyülekezetben az Isten megmentő igéjének, evangéliumának a hirdetése, a hiteles keresztyén élet megélése. Ha a lelki életetek rendben lesz, akkor minden rendben lesz ezen a településen és a gyülekezetben is. A templomépítés munkáját sohasem lehet abbahagyni, azt mindig folytatni kell… Szeressétek egymást jobban, mint eddig! Imádkozzatok egymásért vagy akár egymással is, többet, mint eddig! Hirdessétek a teljes evangéliumot szavaitokkal és hiteles életetekkel!” – fogalmazta meg jókívánságait a püspök.

Tolnay István esperes Jel 3,12 igeverssel köszöntötte a hálát adó közösséget: „Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet”. Sok minden kellett ennek a templomnak a felújításához, különböző helyekről érkező támogatások, de mindezeknél sokkal fontosabbak azok az emberek, akik ennek a gyülekezetnek a tartó oszlopai: a gyermekek és idősek egyaránt. Bennük van a jövő, ők azok, akik évtizedek múlva, ha kell, újra fel tudják újítani a templomot.

Kátai Tibor házigazda lelkipásztor az 1Sám 7,12 igeverset idézte: „Mindeddig megsegített minket az Úr”. Azt kívánta, hogy legyen a megújult imádság háza az a hely, ahol az egy, örökkévaló, igaz Istent imádják; ahol Isten élő igéje szól magyarul; ahol az emberi lelkek lecsendesednek, megnyugodnak, bűnbocsánatot nyernek, feltöltődnek; ahol a közösség tudja ápolni hagyományait.

Az ünnepségen üdvözlőbeszédet fogalmazott meg Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Vincze Loránt europarlamenti képviselő, Azurák Krisztián helyi polgármester, Kiss Zoltán főgondnok és  Geke Dokter, a holland testvérgyülekezet képviselője. Igei köszöntőt mondtak a meghívott lelkipásztorok. Az eseményt a templomban a börvelyi vegyeskar énekei, valamint a vallásórások és ifjak énekei, a kultúrotthonban pedig a Gyöngyvirág néptánccsoportnak a táncai színesítették.

Börvely több mint 800 éves nagyközség a szatmári síkságon. Első okleveles említése 1216-ben volt a Varadi Regestrumban. Ez a helység évszázadokon keresztül az Ecsedi-láp szélén feküdt, ami meghatározta az itt élők hétköznapjait egészen a XX. század elejéig, a lápnak a lecsapolásáig. Lakossága különböző tájakról érkezett emberekből áll. Az őstelepesek mellé a XVIII. században költöztek ide a környező településekről reformátusok, a XIX. században pedig székely telepesek érkeztek ide Háromszékről. De szívesen költöztek ide olyanok is, akik az alföld jó termőföldjeit keresték, illetve akik az itt működött kendergyárban kerestek megélhetési lehetőséget. A XX. század elején itt tanulmányozta a láp élő világát a neves biológus, Herman Ottó. Megfordult Börvelyben Móricz Zsigmond is, aki regényeiben megformázta az itt élő emberek jellemrajzát. Börvely egyházias hely, 1332-ben már szerepel a pápai tizedjegyzékben, ami azt jelenti, hogy a faluban templom volt. A reformáció korában Börvely is képviseltette magát az első protestáns egyházi zsinaton 1545-ben Erdődön. A helyi református közösség sokáig a középkori templomot használta. A jelenlegi templom 1802-1806 között épült a türelmi rendelet után. A szószéken található egyik kazetta megörökítette ennek dátumát. A több mint 200 éves múlttal rendelkező templomot Isten segítségével többször felújították a történelem során.