A veszteség minden ember életének része, de nem mindegy, hogyan tudjuk feldolgozni azt. Október 22-én, szerdán 17 órától a bogdándi templomban tart előadást Bartha Mária Zsuzsanna unitárius lelkész, gyászfeldolgozó módszer specialista. Az est címe: „Gyászfeldolgozás – avagy hogyan nézzünk szembe a veszteségeinkkel”.

Az előadás célja, hogy segítséget és útmutatást adjon mindazoknak, akik veszteséget éltek át – legyen az hozzátartozó, kapcsolat vagy más fontos dolog elvesztése. A program meghitt, támogató légkört ígér mindazok számára, akik szeretnének erőt és reményt meríteni a gyász folyamatában. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.

---

Életünk és Halottaink Emlékezete

Halottak Napján a temetők sírjai és kertjei roskadoznak a virágoktól, a gyönyörű mécsesek, gyertyák fényeitől melegszik az ember szíve. Sokan keresik fel legalább ilyenkor – ha egész évben nem is jut rá idő – elhunyt hozzátartozóikat. Ma már nagyon sok minden a külsőségekről szól az életünkben, és sajnos ez egyre inkább igaz a Halottak Napjára is. Ünnepeink, így a halottainkra való emlékezés is, érzékeny időszak. Ahhoz, hogy „rendezzük kapcsolatainkat” az elhunyt szeretteinkkel, a gyász ideje lenne a legmegfelelőbb. Ha valamiért ez nem történt meg, úgy minél hamarabb fontos elkezdeni. Minden nap nyomot hagy. Bármikor, a közösség által elfogadott emlékező alkalom, Halottak napja kapcsán sem késő, ha valóban rászánjuk magunkat. Álljunk meg, ne csak egy percre, a sírnál, ahová kimegyünk, hanem éljük is át, hogy ide jöttünk a szeretett hozzátartozóhoz, szívünk minden méltóságával és tiszteletével. Hagyjunk teret és időt a gyász folyamatnak és megérint a bibliai tanítás!Pál Római levél 14 rész 7-8. versek: “Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.”

Gyászról és Életről

A gyász nemcsak halál esetén, hanem közel 40 élethelyzet (pl. válás, nyugdíjba vonulás, költözés, üres fészek …) során a veszteségre adott természetes és normális emberi reakció. Haláleset, válás és akármilyen más kapcsolat megszűnése mindig magában foglalja a jövőre vonatkozó reményeink, terveink és álmaink egy részének halálát is. Ilyenkor természetes, hogy automatikusan végig gondoljuk a múltat, mindazt, ami megtörtént vagy nem történt meg. Amit kimondtunk és nem mondtunk ki. Felfedezünk rengeteg dolgot, amit szeretnénk, ha másként történt volna. Amiket szeretnénk, ha a másik mondott volna, esetleg mi magunk mondtunk vagy tettünk volna.