utazás a niceai hitvalláson keresztül

1. nap

A világot kormányzó Isten atyasága és gondviselése

Ajánlott énekek: A fényes nap immár (ÖÉ 1.)

Az Úr csodásan működik (ÖÉ 4.) Uram Jézus, légy velünk (ÖÉ 45.)

Szentírási olvasmányok

Ézs/Iz 63,15–17

Zsolt 139,1–3.13.23–24b 1Kor 8,5–6

Olvasmány az egyházatyáktól

A görög hagyományból

Íme, a szeretet misztériumai, szemlélni fogod az Atya kebelét, amelyet Isten egyszülött Fia jelentett ki. Isten maga a szeretet, és szeretet által szemléljük. És miközben kimondhatatlan valóságában Atya, együtt szenvedésében anyává lett számunkra.

Alexandriai Szent Kelemen (150–215): Melyik gazdag üdvözül?, 37,1–2

Elmélkedésre:

1. Hogyan tapasztaltuk meg Isten atyai gondoskodását és anyai együttérzését életünkben?
2. Mi akadályoz abban, hogy minden személyt Isten gyermekének tekintsünk?
3. Isten mindenek Atyjaként való elismerése hogyan hat mások érzékelésére és hozzájuk való viszonyunkra?

Imádság

Refrén (R): Hála és dicséret neked, Urunk!

Áldunk téged, Urunk, világosság Atyja:

Tőled származik minden jó és minden tökéletes adomány. R

Te teremtetted a világot és mindent, ami benne van, te vagy ég és föld Ura,

minden halandónak te adsz életet, leheletet és mindent. R

Te teremtetted a népeket, hogy lakjanak a földön, megállapítottad számukra az idő rendjét és lakóhelyük határait.

Az emberi nem szívébe helyezted az örökkévalóság gondolatát. R

Mennyei Atyánk, a te nagy jóságod szerint

megismerteted velünk az élet útját a törvény és a próféták által. Irgalmas Atyánk, Jézusban, Fiadban meghirdetted az Ország örömhírét. R

Minden vigasztalás Istene, Hívj minket követésedre.

Erősítsd meg rajtunk kezed munkáját! R

Imádkozzunk! Együttérzés Istene,

Újíts meg a benned való hitben, és köss össze bennünket szereteteddel, hogy gyermekeidet láthassuk egymásban,

és egyként jöjjünk össze!

Dicsérünk téged Jézus Krisztus, egyszülött Fiad által, a Szentlélek közösségében. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Mely ember szemlélheti Istent éber gondolattal és nézheti szentségét, és elmélkedhet rejtett természetéről, és nézheti értelmének szemével a tiszta és szent Természetet, amelynek nincs szüksége semmire? […] Ő kér és könyörög és késztet minden embert, hogy éljen. Ő szenved, hogy életet adjon nekünk, keres, hogy megtaláljon, és jobban örül a mi boldogságunknak, mint mi magunk. Ő állandóan kér bennünket, hogy vegyünk az ő gazdagságából, és vigyünk javainak tárházából, hogy kincsei által gazdagok legyünk, és ne maradjunk a szegénységben. Ő nem örül annyira a saját életének, mint a mienkének.

Mabbugi Philoxenosz (440–523): Beszédek, 7

A latin hagyományból

Az Élet Forrása a Legfőbb Jó, akiből mindenek számára az élet feltételei származnak, miközben neki önmagában maradó élete van. Senkitől sem kap semmit, mintha bármire is szüksége lenne. Ő adja másoknak a jót, inkább, mint hogy másoktól kölcsönözné magának, hiszen nincs szüksége ránk. […] Mi lehet tehát nagyszerűbb, mint közeledni hozzá, mint ragaszkodni hozzá? Mi lehet nagyobb öröm? Mit kívánhat még, aki látta és ingyen megízlelte az Élet Vizének Forrását?

Milánói Szent Ambrus (337–397 körül): Levelek IV, 11,18

---

2.  nap

A teremtett világ mint Isten műve

Ajánlott énekek: Jer, dicsérjük Istent (ÖÉ 22.)

Minden élő dicsér (ÖÉ 34.)

Tebenned bíztunk (ÖÉ 43.)

Szentírási olvasmányok

1Móz/Ter 1,1–5

Zsolt 148,1.3.9–14

Róm 8,19–23

Olvasmány az egyházatyáktól

A görög hagyományból

Isten sem látható emberi szemmel, gondviselése és művei alapján mégis megpillantható és elképzelhető. Mikor valamelyikünk tengerjáró hajót lát a legénységével part felé tartani, nyilvánvalóan úgy véli, van benne kormányos, ki vezeti azt: ekképp kell hát elgondolni Istennek, a mindenség kormányzójának létét is, noha testi szemekkel nem látható, éppen határtalansága miatt.

Antiochiai Szent Theophilosz (II. század): Három könyv Autolükoszhoz, I,5 (Orosz László fordítása)

Elmélkedésre

1. Hisszük, hogy Isten az egész teremtett világban jelen van, bár néha nehéz érzékelni jelenlétét.
2. A teremtett világ, Isten ajándéka szenvedésnek van alávetve, gyakran az emberek miatt. Hogyan láthatnánk meg jobban felelősségünket gondozásáért és megőrzéséért?
3. Ha lehetséges, töltsünk időt a természetben, és elmélkedjünk arról, hogyan kapcsol a Teremtőhöz.

Imádság

R: Áldott légy Urunk!

Dicsérünk és hálát adunk neked Istenünk, állhatatos szeretetedért, jóságod nagyszerű jeleiért

és irgalmadért az egész teremtett világ iránt. R

Te teremtettél mindent.

Te jelentetted ki jónak őket,

mert Lelked lakik mindnyájukban,

és hozzád tartoznak, ó, Urunk, mert te szereted az élőket. R

Valljuk, Urunk, dicsőségedet

a mindenség óriási csillagos űrében és az élet legkisebb magjában.

Hálát adunk kezed munkájáért

és minden ember megteremtéséért. R

Áldunk a levegőért, amely életet ad nekünk. Áldunk a földért, amely táplál minket.

Áldunk a vízért, amely szomjunkat oltja.

Áldunk a tűzért, amely melegít bennünket. R

Az egész teremtett világgal, minden nyomorúságával és örömével magasztalunk téged és hálát adunk neked.

Urunk, Istenünk, te teremtettél mindent,

és hamarosan átváltoztatod, dicsőségedbe öltöztetve. R

Imádkozzunk!

Úr Isten, világosság Atyja,

Erősítsd meg szívünket a várakozásban és reménységben, amikor az egységért munkálkodunk, és együtt keressük az egész teremtett világ harmóniáját.

Hadd legyünk világító mécsesek

Fiad dicsőséges eljövetelének napjáig,

összes szentjeivel az örökkévaló Országban.

Áldott vagy most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Az első könyv, amelyet Isten az értelmes lényeknek adott, a teremtett

dolgok természete. Tinta segítségével a bűneset után adott eligazítást.

Ninivei Szent Izsák (VII. sz.): Első gyűjtemény, 5

A latin hagyományból

Minden dolog a semmiből lett, és létük a semmibe térne vissza, ha

minden dolgok Szerzője nem tartaná őket kormányzó kezével. Nagy Szent Gergely (540–604): Moralia, Bibliakommentár a Jób könyvéhez, XVI 37,45

---

3.  nap

A Fiú megtestesülése

Ajánlott énekek: Jézus, te égi szép (ÖÉ 23.)

Uram Jézus, légy velünk (ÖÉ 45.)

Szentírási olvasmányok

Jer 33,14–16

Zsolt 72,7.12.16–17

Jn 1,1–14

Olvasmány az egyházatyáktól

Az örmény hagyományból

Magára vett minden emberi szenvedést, kivéve a bűnt. Vagyis: éhezett az, aki eledelt ad minden élőnek. Szomjazott az, aki a vizet adja követőinek. Fáradtságot érzett, aki a megfáradtak megnyugtatója. Aludt, aki mindig ébren tartotta Izraelt. Sírt, aki letörölt minden szemről minden könnyet. […] Magára vette múlandó testünket, azért, hogy ő, aki múlhatatlan, a múlandó testtel szenvedhessen, és ő, aki halhatatlan, meghalhasson a halandó testtel, hogy minket, bűnösöket megszabadítson.

Skevrai Gergely (XII–XIII. sz.): Az igaz hitről és az erényekbe való tiszta vezetésről, 15–17

Elmélkedésre

1. Hogyan élteti és formálja életünket a Jézusban, az Isten megtestesült Fiában való hit?
2. Hogyan tapasztaltuk meg Krisztus vigasztaló jelenlétét életünkben?
3. Ha éhezőt, szomjazót, sírót vagy szenvedőt látunk, akkor Krisztus

jelen van.

Imádság

R: Dicsőség néked, ó Krisztus, dicsőség néked!

Isten Igéje, te testté lettél, és jöttél, hogy közöttünk lakozzál. Mindenben részese voltál életünknek,

meghaltál, amint mi is mindnyájan meghalunk. R

Dávid fia, akire az igazak és a próféták vágytak, te hirdetted a jó hírt a szegényeknek;

te hirdetted az Úr kedves esztendejét. R

Te azért jöttél, hogy széttörd a rabság láncait; te azért jöttél, hogy jót tegyél,

te utat nyitottál mindenkinek Isten jelenlétéhez. R

Te gyengén és szegényen jöttél a világba,

te megszégyenítetted alázatosságoddal a felfuvalkodottat, magadhoz hívtad a megfáradtakat és megterhelteket. R

Te Isten Báránya vagy és pásztorunk, az Úr szolgája és Urunk:

bűnné lettél értünk, Megváltónk. R

Imádkozzunk! Istenünk, Atyánk!

Vond magadra szemünket, hogy együtt mehessünk

a sötétségből orcád világosságára, amelyet Jézus jelentett ki nekünk, aki Fiad és testvérünk,

aki veled és a Szentlélekkel

él most és mindörökkön örökké. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Most, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb teremtmények eggyé lettek, nincs többé magas és alacsony. Isten éppen megjelent a földön, és emberi természetünk felment a mennybe. Amikor Isten lejött hozzánk, a föld mennyé lett, és amikor a hozzánk hasonló Fiú feltámadt, a menny földdé lett. Ekkor eggyé lett a menny és a föld.

Abdiso bar Bariz (IX. sz.): Kommentár az egyház ünnepeiről, 58. o.

A görög hagyományból

Ez az Úr kegyelme, és ezek az Úr eszközei az emberek fiainak helyreállítására. Ő azért szenvedett, hogy megszabadítsa a szenvedéstől azokat, akik benne szenvednek. Leszállt, hogy felemelhessen minket. Megtapasztalta a fogantatást, hogy szeressük azt, aki nem nemzetett. Romlásba ment, azért, hogy a romlás halhatatlansággá legyen. Gyenge lett értünk, azért, hogy erőre kapjunk. Halálra szállt, hogy halhatatlanságot adományozzon nekünk, életet adjon a holtaknak. Végül, emberré lett, azért, hogy mi, akik emberként halunk meg, újra élhessünk, és a halál többé ne uralkodjon rajtunk.

Alexandriai Szent Athanasziosz (295–373): Húsvéti levelek, 10,8.19

---

4.  nap

A húsvéti misztérium: Jézus szenvedése, halála és feltámadása

Ajánlott énekek: Az Isten Bárányára (ÖÉ 3.),

Győzhetetlen én Kőszálom (ÖÉ 15.), Jézus, világ Megváltója (ÖÉ 24.)

Szentírási olvasmányok

2Móz/Kiv 3,7–8

Zsolt 16,5.7.10–11

Fil 2,5–11

Olvasmány az egyházatyáktól

De Isten, az Atya tele volt irgalommal, s ezért elküldte csodálatos alkotó igéjét. Amikor eljött minket üdvözíteni, ugyanazon a helyen és ugyanazon a térségben volt mint mi, ott, ahol mi voltunk, mikor elveszítettük az életet, és börtönünk bilincseit feloldotta. Világossága megjelent, és szétoszlatta a börtön sötétségét és megszentelte születésünket, megsemmisítette a halált, és széttörte ugyanazon a helyen, ahol mi megbilincselve voltunk.

Lyoni Szent Iréneusz (135–198 körül): Az apostoli igehirdetés feltárása, 38 (Németh László fordítása)

Elmélkedésre

1. Tudjuk, hogy mindnyájan meghalunk. Miben változtat a halált legyőző

Jézusban való hit, amikor ezzel számolunk?

• Isten hagyja magát kiszorítani a világból a kereszten. Gyenge és erőtlen a világban, és éppen így van, és csakis így van velünk, és így segít rajtunk. (Dietrich Bonhoeffer)
• Feltámadottként Jézus velünk van a világ végezetéig. Hogyan bátorít társasága mindennapi életünkben?

Imádság

R: Dicséret és dicsőség neked, Urunk!

Áldott vagy, ó Krisztus, a teremtés elsőszülöttje, dicsőséggel és tisztességgel koronázott. R

A te nevedre minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alattiaké,

és minden nyelv vallja, hogy te vagy az Úr. R

Hadd örvendezzünk és zengjünk dicséretet neked, ó Krisztus, az Atya szeretett Fia,

te vagy a Feltámadott, aki a benned való életre hív. R

Imádunk téged, magasztalunk téged, mert te vagy a Királyoknak Királya és az Uraknak Ura:

Te megnyitottad nekünk a mennyek országát. R

Mindenkor hálát adunk neked és áldjuk nevedet, Te mindig velünk vagy, a világ végezetéig. R

Imádkozzunk! Urunk, Istenünk!

Fiad, Jézus megdicsőítésével megszabadítottál minket a haláltól. Feltámasztása által felébreszted szunnyadó szívünket, megvilágosítod azokat, akik keresnek téged,

és ránk ragyogtatod a hajnalcsillagot,

az élő Jézus Krisztust,

Aki Úr mindörökkön örökké. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A görög hagyományból

Az Üdvözítő az emberiség iránti irgalomból jött le a földre. Teljesen elszenvedte szenvedéseinket, mielőtt elszenvedte a keresztet, és megalázta magát, hogy testünket felvegye. Hiszen ha nem szenvedett volna, nem jött volna, hogy az emberi élet közepében lakozzon. Először szenvedett, utána alászállt és látható lett. Mi az a szenvedés, amelyet elszenvedett értünk? A szeretet szenvedése.

Órigenész (185–254): Homília Ezékielről, 6,6

A szír hagyományból

A test köszöni neked, hogy a te megaláztatásod által megmenekült. Elveszett juh volt, és az oroszlán lesben állt, hogy szétszaggassa, és a titkos bűn a fenevad, amely darabokra tépi.

Dávid megőrizte magát, amikor megmentette a juhokat,

testünk helyett te adtad oda testedet

arra a halálra, amely elnyelt minket, de nem lakott jól.

Szír Szent Efrém (306–373): Himnuszok a szüzességről 37,5

---

5.  nap

A Szentlélek, az élet és öröm adója

Ajánlott énekek: Isten élő Lelke, jöjj (ÖÉ 19.)

Jöjj, Szentlélek Úristen (ÖÉ 25.)

Szentírási olvasmányok

Ez 36,24–28

Zsolt 104,24–25. 27–29. 33–34

Jn 3,4–8

Olvasmány az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Nem helyes, ha azt mondjuk, hogy a Lélek elhagy, amikor vétkezünk, hogy visszatérjen, amikor megtérünk. […] Mi jó van nekem abban, hogy bennem lakik, miután igaz lettem? Ha a bukás idején nem lakik bennem, nem nyújt kezet, és nem emel fel, hogyan érzem a segítségét? Melyik orvos az, aki lát egy beteget, amikor éppen megbetegszik, de elmegy és otthagyja, hogy visszajöjjön hozzá, amikor újra egészséges lesz? Nem az a hasznosabb, ha az orvos a beteggel van betegsége idején?

Mabbugi Philoxenosz (440–523): A Szentlélek bennünk lakozásáról

Elmélkedésre

1. Isten Lelke mindennap megújítja a föld színét, együtt munkálkodásra hívva bennünket.
2. Melyek az öröm forrásai életünkben, és hogyan viszonyulnak ezek a Szentlélekhez?
3. Hol látjuk munkálkodni a Szentlelket, aki legyőzi megosztottságunkat,

és mélyebb egységre vezet? Miként csatlakozhatunk munkájához?

Imádság

R: Ámen, ámen! Halleluja!

Te vagy a Lélek, Ádám arcába lehelve,

élőlénnyé téve az emberi testet. R

Te vagy a Lélek, akit a Feltámadott adott:

Bűneink meg vannak bocsátva. R

Te vagy a pünkösdkor elküldött Lélek:

Te nyitottál utat az evangéliumnak, hogy minden néphez eljusson. R

Te vagy a Lélek, aki imádságra buzdít: Isten megtartó szeretetében vagyunk. R

Te vagy Isten Lelke a halottakra kitöltve:

A sírok megnyílnak, és a holtak feltámadnak. R

Imádkozzunk! Istenünk, Atyánk,

te kinyilatkoztattad nekünk csodálatos életed titkát, elküldvén Fiadat a világba,

és részesítvén bennünket szent és boldogító Lelkedben. Örvendezzünk a Lélekben,

aki megújítja a föld színét, és egységre vezet minket. Megvalljuk benned való hitünket

Egy Isten, háromszor Szent:

Atya, Fiú és Szentlélek.

Áldott vagy most és mindörökkön örökké. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A görög hagyományból

Ő hát az én Istenem, a mindenség Ura, ki egyedül terjesztette ki az eget, és állapította meg szélességét a földnek […] Ő szilárdította meg a földet a vizeken, s adta neki tápláló lelkét. Az ő lehelete kelt életre mindent, s ha lelkét visszatartaná, megsemmisülne a mindenség. Az ő leheletéből beszélsz, te ember, az ő lelkéből lélegzel: s épp őt nem ismered!

Antiochiai Szent Theophilosz (II. sz.): Három könyv Autolükoszhoz, I,7 (Orosz László fordítása)

A latin hagyományból

„Mennyivel inkább adja a ti mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” Ő az a Szentlélek, aki által a szeretet kiáradt a szívünkbe, hogy szeretve Istent és a felebarátot, teljesítsük az isteni parancsokat. Ő az a Lélek, akiben ezt kiáltjuk: „Abba, Atya!” Ezáltal pedig ő kéreti velünk azt, amit szeretnénk elnyerni; ő keresteti velünk azt, amit szeretnénk megtalálni…

Szent Ágoston (354–430): Zsoltármagyarázatok, 118,14,2 (Diós István fordítása)

---

6.  nap

Az Egyház, a hívők közössége

Ajánlott énekek: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma (ÖÉ 2.) Bár szétszakadva él az egyház (ÖÉ 10.) Minden élő dicsér (ÖÉ 34.)

Szentírási olvasmányok

Ézs/Iz 2,2–4

Zsolt 133

Ef 4,1–6

Olvasmány az egyházatyáktól

A latin hagyományból

Az egyház is egy, amely gazdag termékenysége következtében kiterebélyesedik és megsokasodik. Ahogyan a Napnak is megannyi sugara van, de egy a fénye; ahogyan a fának is sok ága van, de szívós gyökerekre alapozott ereje csak egy […]. Az Úr világosságával elárasztott Egyház is így szórja sugarait az egész földre, de mindent elárasztó fénye egy mindenütt, testi egysége nem tűr megosztást. Túláradó termékenységében az egész földkerekségre kiterjeszti ágait.

Karthágói Szent Ciprián (210–258): Az Egyház egységéről, 5 (Ladocsi Gáspár fordítása)

Elmélkedésre

1. Az Egyház arra hivatott, hogy Krisztus világosságát sugározza szerte a világban. Hol érzékeljük ennek valóságát saját környezetünkben?
2. Bár az Egyház egy test Krisztusban, a történelem folyamán az egyházak megosztottak lettek. Hogyan tapasztaljuk meg a megosztottság fájdalmát?

• Az Egyház a Szentlélek közösségeként a békesség továbbadója, az a küldetése, hogy élje és terjessze a béke üzenetét a világban. Hogyan tehetik képessé tagjaikat az egyházak, hogy betöltsék ezt a hivatást?

Imádság

R: Ó Urunk, hallgasd meg imádságunkat!

Az üres sírnál az asszonyokra bíztad a feltámadás hírét: Szabadítsd meg az evangélium minden hírnökét a félelemtől! R

Az emmausi úton elmagyaráztad a törvényt és a prófétákat a tanítványoknak:

Nyisd meg értelmünket, hogy értsük az írásokat! R

A felső szobában a békesség ajándékát adtad barátaidnak:

Segíts, hogy kölcsönös szeretetünkkel megtartsuk ezt a békességet! R

A tóparton nyájad pásztorává tetted Pétert:

Tartsd meg Lelkeddel közösségeink vezetőit! R

A hegyen összegyűjtötted a szétszórt tanítványokat, mielőtt visszatértél

az Atyához:

Add meg a hit és a szeretet egységét azoknak, akik hisznek benned! R

Imádkozzunk! Menny és föld Istene!

Fiad, Jézus Krisztus kijelentett téged mint Atyánkat, és megígérte nekünk a Szentlélek ajándékát:

Add meg Egyházadnak, hogy legyőzze megosztottságunk botrányát, hogy bizonyságot tegyünk közösségben való életedről,

hitünk megvallásának egységében és kölcsönösen szolgáló szeretetben. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

Az örmény hagyományból

Az igazság szent atyái és tanítói! Krisztus nyájának vezetői és pásztorai! Ti, akik felügyelitek és igazgatjátok Isten házát! Látom, hogy egy lélekben és egy testben gyűltetek össze, ragaszkodván ahhoz, aki a feje mindennek. Ki hozott benneteket a békességnek ebbe a nyugodt kikötőjébe, ti világ békességszerzői, ha nem a Szentlélek, aki a mennyből adatott nekünk, mint a mi békességünk? És mi célból, ha nem azért, hogy elkezdjétek felépíteni Isten elpusztított és lerombolt templomát, amelyet a gonoszság szerzője összedobált?

Lambroni Nerszesz (1152–1198): Zsinati beszéd

A görög hagyományból

Sok és szinte végtelen számú férfi, nő és gyermek van, akik elkülönülnek egymástól és nagyon különböznek származás és külső, nemzet és nyelv, életvitel, életkor, meggyőződés és szakma, viselkedés, erkölcs és szokás, tudás és cím, sors, jellemző vonások és magatartás szempontjából. Amint belépnek az egyházba, általa lélekben újjászületnek és újjáalkottatnak. Az egyház mindenkinek egyformán isteni formát és nevet ad és ajándékoz; azt, hogy Krisztustól van és az ő nevét viseli, és egyetlen, egyszerű és osztatlan hitbeli viszonyt teremt, amely nem teszi többé lehetővé, hogy felismerhető legyen az egyes tagok közt fennálló sok és kifejezhetetlen különbség […], mivel mindenki az ő egyetemességéhez viszonyul és hozzá [az egyházhoz] gyülekezik.

Hitvalló Szent Maximosz (580–662): Misztagógia, 1 (Baán István fordítása)

---

7.  nap

Megkeresztelkedés az Úr halálába és feltámadásába

Ajánlott énekek: Tisztítsd meg szíved (ÖÉ 44.)

Ím nagy Isten, most előtted (ÖÉ 17.)

Szentírási olvasmányok

Mik 7,18–19

Zsolt 51,1.7.10.12

Mt 28,16–20

Olvasmány az egyházatyáktól

A görög hagyományból

Amint a tűz természete a fémek földjével találkozva tüstént arannyá teszi őt a földből, úgy és még sokkal inkább sárból arannyá munkálja a keresztség a megmosottakat, mikor a Lélek az időben tűz módjára beleszáll lelkünkbe, és földi ábrázatunkat kiégeti, az új és fényes mint olvasztókemencéből előragyogó ábrázatot pedig felhozza.

Aranyszájú Szent János (350–407): Homíliák János evangéliumáról, X,2 (Hanula Gergely fordítása)

Elmélkedésre

1. A keresztényeket Krisztus halálába és feltámadásába keresztelik meg. Mit jelent ma a keresztségünk?
2. A bűn sokféleképpen csúfít el bennünket. A keresztség által Isten kiszabadít ebből a megalázottságból.
3. A különböző egyházi hagyományok és gyakorlat ellenére hogyan hat más keresztényekkel való viszonyunkra az „Egy Úr, egy hit, egy keresztség” (Ef 4,5) megvallása?

Imádság

Hálát adunk neked, Urunk, és áldjuk nevedet! (R)

A hitre hívásért a keresztségben,

a közösségért, amelyben az új szövetség által részünk van, jelenlétedért a szent Egyházban. R

Az üldözött keresztények bizonyságtételéért, vértanúságuk elszenvedéséért, részesedésükért Krisztus szenvedésében. R

A közösség minden szolgálójáért,

azokért, akik imádkoznak és munkálkodnak az egyházak megbékéléséért,

azokért, akik életüket áldozzák az egységért. R

Imádkozzunk!

Istenünk, Atyánk, dicsérjük és áldjuk nevedet.

Fogadd el hálaadásunkat azért az egységért, amelyet az Úr Jézus közös megvallásában már élveznek a keresztények.

Hozd el, könyörgünk, egyházaink teljes kölcsönös elismerésének napját abban a közösségben, amelyet akarsz,

és amelyért Fiad imádkozott.

A Szentlélek erejével kérünk. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Isten Fia leszállt a mennyből, emberré lett,

és a mélységből felemelt, hogy Isten gyermeke legyél.

Testvéreddé lett a szentséggel teljes méhben, és testvéreddé tett a keresztség méhében…

Isten gyermekévé tett, magával együtt, a vízben,

így ő, aki az Egyszülött, testvéreket szerez a második születés által. Mert ő maga második születés által lett ember,

és a második nemzedékkel tett Isten gyermekévé.

Sarugi Szent Jakab (451–521): Beszédek, 10

A latin hagyományból

Ember, nem merted szemedet az égre emelni, tekinteted a földön járattad, és íme, hirtelen megkaptad Krisztus kegyelmét… Emeld hát szemedet az Atyához, aki a keresztségben újjászült, az Atyához, aki Fia által megváltott és mondd neki: Mi Atyánk!

Milánói Szent Ambrus (337–397 körül): A szentségekről, V,19 (Kühár Flóris fordítása)

---

8.  nap

Az Ország és az eljövendő élet várása

Ajánlott énekek: Az Úristent magasztalom (ÖÉ 5.)

Isten szívén megpihenve (ÖÉ 20.)

Minden élő dicsér (ÖÉ 34.)

Szentírási olvasmányok

Jel 21,1–4

Zsolt 85,8.10–12

Lk 12,35–40

Olvasmány az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Aki szeretetben él ebben a teremtett világban, az az Istentől jövő életet lélegzi be. Amíg ebben a világban van, az újjászületés levegőjét veszi. Ebben a levegőben örvend az igaz a feltámadásnak. A szeretet az az ország, amelyről Urunk titokzatosan megígérte a tanítványoknak, hogy enni fogunk az ő országában: „Az én országom asztalánál fogtok enni és inni.” Mit ennének, ha nem a szeretetet? A szeretet elegendő az ember táplálásához, étel és ital helyett. Ez az a bor, amely megvidámítja az ember szívét. Boldog az, aki ebből a borból iszik!

Ninivei Szent Izsák (VII. sz.): Első gyűjtemény, 43

Elmélkedésre

1. A szeretet lesz Isten országának valósága. A szeretet konkrét cselekedetei teszik jelenvalóvá életünkben az Országot.
2. Az Isten országa iránti várakozásban élve a mai világban hogyan

adhatjuk jeleit az eljövendő Országnak?

• Arra kaptunk elhívást, hogy legyünk készen az Úr második eljövetelére. Hogyan készülünk rá?

Imádság

Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére (R)

Ó, Krisztus Urunk, aki szegénnyé lettél értünk

és aki azt ígéred, hogy a szegények fogják örökölni a mennyek országát, te töltesz be minket gazdagságoddal. R

Ó, Úr Jézus, szelíd és alázatos szívű,

aki kijelented az új világot azoknak, akik bíznak benned, te adod nekünk teljességedet. R

Ó, Krisztus Urunk, aki letérdeltél és arccal a földnek imádkoztál, aki a szomorúságban elkészítetted a vigasztalás útját,

te vagy az öröm, amelyet senki és semmi nem vehet el tőlünk. R

Ó, Úr Jézus, aki levetettél hatalmasságokat és erőket, aki dicsőség palástjába öltözteted a békét teremtőket, te formálsz át képedre. R

Ó, Krisztus Urunk, irgalmas és együtt szenvedő,

aki a kereszten megbocsátottál a rablónak, aki veled együtt halt meg, könyörgünk hozzád: emlékezzél meg rólunk, amikor eljössz országodban. R

Imádkozzunk!

Ó, Urunk, hozd el nagy és dicsőséges napodat! Sötétségünkben sok nő és férfi nem mer már reménykedni. Őrizd a hit lángját a gyengék és szenvedők szívében!

Hadd legyen az Egyház Krisztus, a te Fiad halál feletti győzelmének

hírnöke

és a dicsőséges visszatérésére várakozás fénysugara!

Ő az Élő, veled és a Szentlélekkel együtt

most és mindörökkön örökké. Ámen.

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A görög hagyományból

Uram, Te megsemmisítetted a halálfélelmet számunkra! Te a földi élet végét az igaz élet kezdetévé tetted! Te egy ideig álomban pihenteted testünket, és ismét felébresztesz a végső harsonaszóra. Te letétbe helyezed a földet a földbe, ami mi vagyunk, amelyet kezeddel formáltál, és amit adtál, ismét életre kelted, átalakítva romolhatatlanságban és kegyelemben halandó és csúnyácska testünket. […] Te megnyitottad nekünk a feltámadás útját, összetörted az alvilág kapuját, megsemmisítetted azt, akié volt a halál hatalma.

Nüsszai Szent Gergely (335–395): Levél Szent Makrina életéről, 24 (Vanyó László fordítása)

A latin hagyományból

Isten reménységgel éltet, táplál, erősít és vigasztalást ad ebben a küzdelmes életben. Ezzel a reménységgel éneklünk halleluját. Nézzük csak, hogy milyen öröm van a reménységben! Mi lehet a valóság? Azt kérdezed: Milyen lehet? Figyelj ezekre a szavakra: „Dúslakodnak házad bőségében.” Ez az a valóság, amelyről a reménység szól. Szomjazunk. Éhezünk. Így kell lennie, hogy majd jóllakjunk. Éhség az úton, jóllakás, amikor hazaérünk. „Öröm tölt el, ha meglátom dicsőségedet”. […] Akkor valósággá lesz a halleluja, amely most még csak a reménységben van.

Szent Ágoston (354–430): Prédikációk, 255,5