Érdekes vállalkozás magunkat a külföldiek szemével megvizsgálni, néha talán olyasmiket is megtudunk, ami nekünk fel sem tűnik. Jó szembesülni ezekkel, annak ellenére, hogy a kritikát diplomatikusan kikerülik, ha kérdezzük őket, és csak a szépet osszák meg velünk.  A kilencvenes évek elejétől folyamatosan járnak hozzánk hollandok, akik mai napig igyekszenek segíteni az itt élő reformátusokat. Barátságosan fogadjuk őket, és vendégszeretetünk legjavát adjuk nekik. Mégis, vajon ők milyen képet alkotnak rólunk? Milyen hasonlóságokat és különbözőségeket látnak közöttünk? Most, hadd meséljenek erről ők: 

Sebestyén Előd.: Mi a véleménye Romániáról?

Ilona van den Berg: Már másodjára járok itt. Egészen más, mint Hollandia. Az emberek közvetlenebbek és kedvesebbek egymáshoz. Nálunk gyakran szótlanul tovább mennek el egymás mellett az emberek.

 

S.E.: Milyen különbségeket lát az egyházi életben?

I.v.d.B: Egy ilyen jellegű rendezvényen, mint az a bibliahét, amelyen most részt veszek, az emberek nem segítenének ennyit. Itt az emberek sok adományt hoznak a háztáji termékeikből.

S.E.: Önöknek vannak-e hasonló programjaik, mint ez a mostani?

I.v.d.B: Igen, számos hasonló rendezvényünk van, főleg sportos jellegű alkalmak, de ezek csupán egy-két napos programok.

S.E.: Milyen elképzelése volt Romániáról mielőtt először járt itt?

Geke Dokter: Először 2001-ben jártam az önök hazájában. A férjem már a kilencvenes évek elején járt Romániában, és ő elmesélte, hogy mire számíthatok. Ő még a kommunizmus utáni állapotokról mesélt.

S.E.: Amikor először járt itt, milyen képet alkotott az országról?

G.D.: Azt gondolom, hogy Románia egy nagyon szép ország, nagyon jó természeti adottságai vannak, ugyanakkor gazdaságilag elég szegény, elmaradott.

S.E.: Fedezett-e fel valamilyen változást azóta az országon, illetve az emberek mentalításán?

G.D.: Nagyon sok változást látok. Amikor először itt jártam a városokon is a házak előtt zöldséges kertek voltak, amit mára szépen kialakított zöld övezetek és virágos kertek váltottak fel. Az épületek is több virággal vannak díszítve, barátságosabbak. Az emberek mentalításában is változást látok: dolgoznak azért, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek.

S.E.: Be tudná mutatni néhány szóban az önök egyházi életét?

G.D.: Az egyházközségben – amelyhez tartozunk – Istennek a szava az első, a Bibliának a tanítása. Ez az ami vezet minket, és ez az, ami rendíthetetlen mérce számunkra. Mi is nagyon sokat énekelünk. Egyházközségünknek két kórusa is van: egy felnőtt- és egy gyerekénekkar. Ugyanezt látom azokban az egyházközségekben is, amelyekben itt Erdélyben megfordultam. Itt is Isten igéje az első, és ahhoz mérik életüket. Ugyanakkor a tradicionális elemeket is felfedezem a szertartásokban, amelyek ott is jelen vannak. Talán, ott kisebb mértékben, de jelen vannak.

S.E.: Milyen különbségeket lát?

G.D.: Nagy különbségek nincsenek – meglátásom szerint. A szertartásban mi nem szoktuk minden vasárnap felolvasni az Apostoli Hitvallást vagy Kálvin bűnvalló imádságát. A liturgiában vannak különbségek, de nem számottevőek.

S.E.: Hogy érzi magát nálunk?

G.D.: Jól érzem magam Romániában. Akármelyik részén járok, mindenhol érzem az emberek vendégszeretetét.