Szétteríti már fátylát az alkony,

FINÁLÉ-hoz közeledik a felvonás…

Hát, hadd múljon el, aminek múlnia kell!

Ne is keress ajtót, maradást,

Hisz úgysem találsz, úgysincs  tovább!

 

———————————————–

Aztán újra és újra várok valamire,

Azt hiszem a SZERETETRE.

De hát, a szeretetet csak adni lehet.

Ez a módja annak, hogy szétszórva

Előre odaadjad,

Hogy megsokszorozva majd visszakapjad.

Ha nem is azoktól, akiknek szétszórtad,

Hanem másoktól, Isten szívén át.

Aki látja, tudja miképpen pazaroltad,

Szíved szeretetét, életed javát…

 

———————————————–

Így működik ez a bonyolult szerkezet,

Ez a furcsa, mégis csodálatos világ.

Csak így várhatunk szeretetet,

És nyílhatnak ajtók,

És így mégis csak van tovább…

 

Megjegyzés: Mindazok, akik szeretnének vásárolni a Farkas Rozália verses kötetetiből, bátran érdeklődhetnek a nagykárolyi esperesi hivatalban vagy a belvárosi egyházközség lelkészi hivatalában!