A dobrai református templomban gyűltek össze a Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségei vasárnap délután, ahol együtt imádkoztak az egyházért, a családokért és a magyar nemzetért. Orosz Márta érbogyoszlói lelkésznő léleksimogató prédikációjában az imanapot olyan állomáshoz hasonlította, amikor Isten előtt megállva emlékezni kell a velünk tett csodákra. Ünnepi műsort mutatott be a dobrai egyházközség énekkara és ifjúsága, dr. Dohi Loránd belgyógyász-endokrinológus szakorvos pedig az érelmeszesedésről és magas vérnyomásról tartott érdekes előadást.

Az egyházmegye számos gyülekezetéből érkeztek nőszövetségi tagok, így: Bogdándról, Domahidáról, Érendrédről, Érkőrösről, Érszakácsiból, Érszodoróról, Hadadról, Hadadnádasdról, Irinyből, Kismajtényból, Nagykároly-Kertvárosból, Piskoltról, Szilágypérből, Szilágyszérből, Tasnádról és Tasnádszántóról. Közös énektanulással vette kezdetét az ünnepi istentisztelet, melyen a vendégeket Máthé Loránd Árpád dobrai lelkész köszöntötte. Orosz Márta a Mózes ötödik könyvének harmincadik fejezetéből olvasta fel Isten igéjét. Az igehirdető elmondta: Mózes és Izráel népe a Kánaánba való belépés előtt egy ideig szemlélődött és megállt. Mózes tudatában volt annak, hogy ő nem mehet be az ígéret földjére, éppen ezért nem tudta a népet úgy elengedni, hogy előtte ne bízná rájuk újra a törvényeket. A választott nép számára akkor teljesedhetett be az ígéret, ha engedelmes maradt. Isten ma tőlünk is engedelmes lelkületet és teljes odaadást vár el. „Hiába van földünk, házunk és szép családunk, ha az életünkből hiányzik Isten. Ő mindig a legjobbat akarja nekünk adni, de ehhez figyelnünk kell rá, le kell tennünk a múltunk bűneit, a jelen tétovaságát, és a jövendő bizonytalanságát is az Ő kezébe kell helyezzük” – hangsúlyozta a lelkésznő.

Öt különböző településről származó asszony olvasott fel egy-egy imádságot a Tiszántúli Református Egyházkerület nőszövetségei által megfogalmazott imádságokból. Együtt imádkoztak az egyéni kegyességért, a családokért, a körülöttünk élőkért, az egyházunk szolgálatáért és nemzetünkért.

Tolnay István esperes köszöntőbeszédében elmondta, hogy a presbitériumok mellett a nőszövetségek azok, amelyek a legaktívabb szolgálatot fejtik ki az egyházban. Nem véletlen tehát, hogy az asszonyok fonják egybe a Kárpát-medencei imanapot. Mindig van miért imádkozni. Most talán épp azért, hogyha már Isten kegyelméből a magyarság helyzete és a nemzet közötti összetartás kedvező fordulatot vett, akkor ez így haladjon tovább. Imádkozni kell továbbá, hogy legyen erőnk folyamatosan új templomokat építeni és a régieket szépíteni.

Tőtős Beáta, az egyházmegyei nőszövetség elnöknője az 1Tim 2,1-4 igeszakasz felolvasásával köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta az imádság a legbensőségesebb kapcsolatunk Istennel. Minden élethelyzetben lehet imádkozni, és minden élethelyzetre van imádság. Ez alkalommal arra kérte az asszonyokat, hogy a sok elhangzott imádság mellett, csendes imáikban imádkozzanak valaki olyanért, akiért eddig nem mondtak imát. Ugyancsak ő áldotta meg a dobrai nőszövetség tagjait, akik új szalagot tűztek fel zászlójukra megalakulásuknak tizenötödik évfordulója alkalmából.

Különleges színfoltja volt az imanapnak, hogy minden nőszövetség hozott egy-egy saját készítésű karácsonyfadíszt, melyekkel az úraszatalán elhelyezett kis fát díszítettek fel. Ám nemcsak a nőszövetségek hoztak magukkal egy-egy szép figyelmességet, hanem ők is magukkal vihettek valamit Isten igéjének tápláléka és a felemelő közösségi élmény mellett. Egyen-egyenként mindenki kapott egy kis ajándékot a házigazda gyülekezettől.

Az istentiszteletet követően a hívek átvonultak a kultúrotthonba, ahol dr. Dohi Loránd különösen érdekes és hasznos előadást tartott az érelmeszesedés által kiváltott betegségekről és egészségmegőrzésről. Felvázolta a betegségeket kiváltó okokat, tűneteiket és kezelési módjukat.

A Kárpát-medencei imanapot minden évben megszervezik a református egyházmegyék nőszövetségei. Az imanap a 2004. december 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca után, az anyaország határain túli magyarság sorsával való együttérzést, az összetartozást kívánja erősíteni. Az ilyenkor összegyűlt perselypénzt mindig valamilyen karitatív célra ajánlják fel. Az idén a tiszántúli egyházkerület viharkárt szenvedett templomainak a felújítására fordítják az adományokat. A Dobrán tartott imanap menetét Máthé Tünde lelkésznő állította össze, ugyancsak ő készítette fel a műsorban résztvevőket és a vezette le a műsort. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget, melyen ízletes falatokat fogyaszthattak el a vendégek.