A közöttünk szolgáló lelkipásztorok többsége a kolozsvári teológián végezte tanulmányait, ám kivétel ez alól a Nagykároly-belvárosi gyülekezetben szolgáló Bencze-Kádár Bertold, aki nemrégiben végzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen és hazajött.

– Mikor döntötted el, hogy teológiára fogsz felvételizni?

– A lelkipásztori hivatás iránti elkötelezettség lassan érlelődött meg bennem. Középiskolai tanulmányaimat a Nagykárolyi Elméleti Líceumban végeztem reálszakon. Ezek az évek rá ébresztettek arra, hogy a reáltudományok nem annyira nekem valók. Egyre többet kezdtem járni a Nagykároly-kertvárosi ifjúsági csoportba, ahol jól éreztem magam. Fokozatosan kialakult bennem a lelkészi hivatás iránti vágy. Ebben az elhatározásomban a teológiai évek erősítettek meg igazán.

– Milyenek voltak a debreceni évek?

– Az első két-három év nehéz volt. Más rendszer szerint épül fel az oktatás. Vannak kötelező vizsgák, és vannak választhatók, ám ahhoz, hogy a pontszámok meglegyenek a választhatókból is kell vizsgázni. Vannak a vizsgák, melyeket évekkel később, vagy éppen évekkel korábban le lehet tenni. Első év után gondolkodtam azon, hogy átjövök a kolozsvári teológiára. Ám közben megszoktam ott és jól éreztem magam. Jól teltek az egyetemi évek.

– Miért határoztál úgy, hogy visszatérsz Erdélybe? Nem is fogalmazódott meg benned, hogy ott maradj?

– Nem igazán szándékoztam ott letelepedni. Meglátásom szerint az ottani egyházi lelkület másabb, mint itthon. Ez mindig is visszahúzó erőként hatott rám. A jegyesem és én is, úgy döntöttünk, hogy itthon építjük a jövőnket és szolgáljuk egyházunkat.

– Vannak más erdélyi fiatalok is, akik a debreceni teológiát választják?

– Igen, főleg a határmenti részről: Máramaros, Szatmár, Szilágy és Arad megyéből, de az Erdélyi Egyházkerületből is.

– Ők visszatérnek-e?

Azt, hogy ki hogyan dönt sokban befolyásolja a párválasztás. A hölgyek esetében főleg, hisz ha ott találnak maguknak társat, akkor nem valószínű, hogy átjönnek Erdélybe.