A Zsigmond király korából származó falkép töredéke a Köpönyeges Máriával (a szerző felvétele)

A község kétszáz lakosából mindössze kéttucatnyi román anyanyelvű, az egykori német ajkú lakosság pedig az 1944–45-ben történt szovjet elhurcolások következményeként mára szinte teljesen eltűnt.

A korai Árpád-korban a Kaplony nemzetség birtokolta a falut. A helység neve személynévi eredetű, az egyik legkorábbról ismert település a környéken. Első írásos felbukkanása 1204-ben történt, 1291-ben a rozsályi Kun família szerezte meg a települést, új földesura azonban kötelezettséget vállalt a váradi káptalan színe előtt, hogy a birtokot nem adja el másnak, csak a rokonainak: Ödöng, vagy Péter comes fiainak, Jánosnak, Péternek, Mártonnak és Andrásnak. Ez utóbbiak lettek az ugyancsak a Kaplonyoktól származó Vetési, Károlyi, Bagosi és Csomaközi családok alapítói. Ilyen tekintélyes kegyurak rokonsági körében nem csoda, hogy már az 1100-as esztendők végén temploma volt Berének. A szatmári főesperességhez tartozó apró falu csaknem másfél évszázaddal később, 1332–1334-ben is csak a legkisebb összegű dézsmát rótta le a rendkívüli pápai adó beszedésekor, papja Simon volt. Négy évvel később a Gut-Keled nembeli kegyurakról esik szó egy levélben, onnan tudhatjuk meg a plébánia titulusát is: Szentlélek.

Az 1300-as évek végén a Berei és Darvai családok kezén volt Bere, 1412-ben Drágh vajda fia, Sandrin foglalta el a falu birtokát, tőle 1416-ban szerezték meg a Károlyiak, 1544-ben Bácsmegyei Benedek lett egy kisebb birtoktag gazdája, 1616-ban Csöghy Pál és János volt az egész birtok ura. A 18. század végén kisnemesek kezére jutott, a 20. század elejétől a báró Vécsey família uradalmához tartozott 1920-ig, amikor a román állam tette rá a kezét. (Az idézett adatok forrása a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai című monográfia 1904-es Szatmár kötete.)

Az egyutcás falu házsorában található a szép, tornyos, református templom. Bere népe a 16. század derekán csatlakozott a protestáns egyházhoz, földesuraival együtt. Első ízben 1604-ben szerepelt összeírásban önálló gyülekezetként, az első név szerint ismert lelkésze Ardai Mihály tiszteletes volt 1652-ben. Az akkor még kis méretű egyházra a ma látható nagyobb templom 1733-ban és 1830-ban épült rá, dél felől négyszögletes bővítmény csatlakozik hozzá, felülnézetből T alakot mutatva. Műemlékes szakemberek egykor félkörívvel záródó hosszúkás szentélyt feltételeznek a 12–13. századi hajóhoz.

Az 1993-as tatarozás során derült ki, hogy a megújított és bővített templom nyugati oldalán középkori falrészek rejtőznek a vakolat alatt. A 2012-től végzett régészeti kutatás nyomán előkerültek a román kori épületrészek: a déli téglafal kétméternyi szakasza egy (befalazott) tölcsérablakkal – amely egykor bevilágított az urasági karzatra –, az északi falszakasz közel hat méter hosszúságban – amelyen freskótöredékek is napfényre kerültek –, valamint egy tízfokú lépcső lefaragott széle, amely a karzatra vezetett. A falkutatás nyomán rekonstruált karzatot két téglapillér támasztotta alá hármas boltívet képezve, a tovább felmenő falak kicsiny, négyszögű tornyot hordoztak. A feltűnően magasra festett falkép, amely a keresztény húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó transzfigurációt, három apostol Jézus általi mennybevitelét ábrázolja, a kegyuraság kedvéért került egy szintre a karzattal. Az igencsak töredékes bibliai jelenetet a köpönyeges Szűz Mária alakjának részlete egészíti ki. (Képünkön.)

A Berével összenőtt, szintén Árpád-kori alapítású Csomaköz (Ciumesti) község nyíllövésnyire található az imént megismert templomtól, onnan pedig csak egy iramodás a falu szélén levő másik, 14. századból származó téglafalú egyház. Nyugati kapuzata még a román stílus jegyében készült – amint a szentély két félköríves ablaka is –, azonban a hajó magasabb ablak-párja és a csúcsíves déli bejárat már a korai gótikát idézi. Sarkait haránt támpillérek erősítik.

Az élővíz névből eredő Csomaköz először 1298-ban jelentkezik „Chomokwz” írott formában. A község a Kaplony nemzetség (Ördög) Simontól származott utódainak birtoka volt. Egyháza nem szerepelt a pápai tizedlistán 1334-ben, 1349-ben azonban már Miklós nevű papját említik egy levélben. A templom Mindenszentek titulusáról csak jóval későbbről, 1548-ból hallani. Torony nélkülinek épült, 1831-ben fa haranglábat emeltek elé, amely előcsarnokként szolgált. Az 1994-es felújítás után kiderült, hogy a templom belsejében falképeket vertek le. Legutóbbi felmérését Emődi Tamás végezte.

Forrás: magyarhirlap.hu