Holnap, augusztus 24-én három esperesjelölt közül választja meg az egyházmegye közgyűlése az új esperest. Ő a következő hat évben pásztorolja majd a nagykárolyi egyházmegyét. A jelölő közgyűlésen Gál Sándor, Pakulár István és Tolnay István lelkipásztoroknak szavaztak bizalmat a küldöttségi tagok. Közülük lehet majd választani. Őket kértük meg, hogy válaszoljanak néhány kérdésre. Névsor szerint mutatkoznak be jelöltjeink, Gál Sándort kivéve, aki egyelőre nem kívánt erről nyilatkozni, és ezt tiszteletben tartjuk. Ám mielőtt elolvasnánk a válaszokat, megragadjuk az alkalmat, hogy megköszönjük nagytiszteletű Nagy Sándor esperesnek azt a 12 évi fáradhatatlan szolgálatot, amit megtett egyházmegyénkért. Lelkiismeretesen végezte esperesi szolgálatát. Igyekezett mindent úgy tenni, hogy az a gyülekezetek és a lelkipásztorok javát egyaránt szolgálja. Akik segítséget kértek tőle, azoknak a rendelkezésére állt, sokan tartoznak neki hálával. Felkarolta a kis gyülekezetek ügyét. Egyházmegyénk elsők között van, ahol a kicsi közösségek templomai is rendbe vannak téve. Megtette az első lépéseket az új esperesi hivatal felépítéséhez. Tövisháton kiterjedt diakóniai szolgálatot végez, melynek keretén belül több település időseinek nyújtanak szociális támogatást. Támogatta a missziói munkát, egyházmegyénk tartalmas honlappal működik, melyen keresztül Isten Igéjét kívánjuk eljuttatni az olvasókhoz és ezáltal is missziót végezni. Néhány éve indult be a kórházmisszió, hogy híveink a legnehezebb percekben is lelki támaszt kapjanak. A legkisebb szórványközösségek sem maradtak pásztor nélkül, mindenhová tettre kész lelkipásztorok viszik a reményt jelentő lelki táplálékot. A gyermekekkel aktívan foglalkoznak lelkipásztoraink, évente megszervezik a 0-VI. osztályosok és ifisek keresztyén táborát. Szorgalmas nőszövetségek teszik gazdagabbá egyházunkat. Bekapcsolódva a Szeretethíd programba egyre több gyülekezetben tartanak önkéntes napokat, ahol gyermekek, nőszövetségek és presbitériumok vállalnak jótékony szolgálatot. Kívánjuk, hogy egyházmegyénk új esperese is folytathassa az elkezdett munkákat, és legalább ilyen hűséggel és sikerrel irányítsa a rábízott nyájat!

Pakulár István

 

– Légy szíves néhány mondatban összegezd szakmai múltadat!

– 1986-ban felvételiztem sikeresen a kolozsvári Teológiára. 1989 őszén politikai okok miatt Magyarországra szöktem. Öt évet dolgoztam egy Református Szeretetotthonban, ahol szellemi és testi fogyatékkal élő gyermekek gondozásában vettem részt, ezt követően pedig 2 évig egy református öregotthon társvezetőjeként szolgáltam. 1997-ben családi okok miatt hazatértem, és folytattam teológiai tanulmányaimat Kolozsváron. Tanulmányaim utolsó évében egyhangú szavazással ifjúsági elnök lettem és irányításommal teológiai hallgatók tíz éves álmát valósítottuk meg, létrehoztunk egy kávézót, klubot a diákok számára. Ezt követően Kiskolcs gyülekezetébe neveztek ki, ahol 8 évet szolgáltam. 2008-ban kerültem a Nagykárolyi Egyházmegyébe, a Tasnádi Református Gyülekezetbe. Két évnyi szolgálat után az egyházmegye bizalmat szavazott, így tagja lettem az Egyházmegyei Tanácsnak, az Egyházkerületi Közgyűlésnek és Igazgatótanácsnak. Az egyházmegyébe való érkezésem utáni szolgálataim és megvalósításaim meglehetősen sokrétűek, melyek közül csak a nagyobbakat emelem ki. 2012-ben 2 évi munka után felavattuk Tasnádon a Református Gyülekezeti Házat, amely egy rangos állandó festménykiállításnak ad helyet, mely festmények a tasnádi születésű nh. Petkes József festőművész alkotásai. A Gyülekezeti Ház számos gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi és helyi vagy akár országos eseménynek adott már helyet. További nagyobb megvalósításaim között szerepel az Egyházkerületünkkel közösen sikerrel megpályázott Kölcsey emlékház építése Sződemeteren. Szeretném megemlíteni a közéletben vállalt szerepemet, 4 évig voltam Tasnádon önkormányzati tanácsos, mely idő alatt megszerveztem a magyar néptánc oktatást, valamint a tasnádi magyar napot, mely rendezvény azóta is működik. Szintén a nagyobb megvalósításaim között szerepel a Kölcsey-emlékfutás, az egyházmegye tömegsport rendezvénye, amelyet idén már hetedik alkalommal szerveztünk meg. Az emlékfutás célja, hogy felhívjam a figyelmet a Kölcsey Ferenc szülőfalujára, Sződemeterre. Gyülekezeti szolgálataim során törekszem gyülekezeti tagjaim számára olyan értékeket felmutatni, mely örömmel tartja őket szeretett református egyházunk közelében.

– Meglátásod szerint milyen értékei vannak az egyházmegyénknek?

– Egyházmegyénk több egyháztörténeti és magyar irodalmi, illetve történelmi és kulturális örökség birtokában van. Talán nem ismertük még fel ezek igazi értékét. Ezen kívül épített örökségekben gazdag egyházmegyének is mondhatjuk a Nagykárolyi Egyházmegyét. Hála Istennek szellemi és lelki tekintetben is igen gazdagok vagyunk e tájékon, hiszen egyházmegyénkben számos olyan gyülekezet van, melyben élő egyházi és népi hagyományok gazdagítják református vallásos életünket.

– Számodra mi az a három nagyon fontos dolog, amit szeretnél megvalósítani az esperesi szolgálat során?

– A legelső az egyházmegyében szolgáló lelkészek közötti harmonikus kapcsolat fejlesztése. Az az észrevételem, hogy kialakult egy fajta kommunikáció hiány, amely oda vezetett, hogy folyton gyanakvással és félelemmel tekintünk egymásra. Gyülekezeteink, egyházmegyénk és kerületünk érdekei azt kívánják, hogy megértsük, hogy éppen különbözőségeinkben rejlenek az értékeink, amelyeket a szeretet és a szolgálat, a biztos jövő megteremtése KÖZÖS céljának szolgálatába kell állítanunk. Ez egyfajta lelki építkezés, amely elengedhetetlen feltétel a további, általam fontosnak tartott célok megvalósításához.

Fontosnak tartom még a missziós szolgálatban való megerősödést. Ehhez szükséges bevonni és egységesíteni nemcsak gyülekezeti, de egyházmegyei szinten is a különböző területeken szolgáló közösségek, presbitériumok, nőszövetségek, ifjúsági csoportok, szakemberek, cserkészek, önkéntesek szolgálatát. Egy egyetértésben szolgáló egyházmegye pozitív példát visz ki a világba, és nekünk ez a dolgunk. Minden, ami ezzel ellenkezik, gyengíti keresztény, református és nemzeti identitásunkat.

További céljaim között szerepel az említett értékek megőrzése, az ezekre az értékekre való építkezés pályázatok, programok formájában.

Sok más fontos teendő vár még az új egyházmegyei vezetőségre. Bárhogyan is alakuljon, Isten áldását kívánom a jövendő egyházmegyei szolgákra.

Tolnay István

 

– Légy szíves néhány mondatban összegezd szakmai múltadat!

– Nevem Tolnay István, 43 éves, háromgyerekes családapa vagyok, feleségem Tolnay Adrien, a gyülekezetünk vallástanára és diakónusa. Brassóban születtem, Temesváron nőttem fel, a Bartók Béla Elméleti Líceumban végeztem 1991-ben. Mivel nagyszüleimnek (is) köszönhetően kisgyermekkorom óta vonzott a lelkészi pálya, ezért érettségi után rögtön felvételiztem a kolozsvári teológiára. A teológiai évek alatt szívesen végeztem szórványmissziói szolgálatokat Nt. Vetési László szórványgondozó lelkész irányításával, akinek a személye, lelkülete megerősítette bennem az egyház és a magyarság iránti elkötelezettséget. 1996-os teológiai végzésem előtt egy teljes éven át szolgáltam exmisszióban a Szilágyvölcsöki Református Egyházközségben. 1996-ban kineveztek a Domokosi Református Egyházközségbe, ahonnan 3 éven keresztül jártam Magyarláposra és Erzsébetbányára is igét hirdetni. A domokosi szolgálati éveim alatt a hívek és a holland testvérek támogatásával kívül-belül tataroztuk a templomot és a parókiát, valamint bevezettük mindkettőbe a központi fűtést. Mindez jó alapot adott arra, hogy amikor 1999-ben a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség küldöttsége meghívott, elvállaljam az új szolgálai helyemen a templomépítést is. A kertvárosi gyülekezetben immár 17 éve igyekszem szolgálni Urunkat az igehirdetési, lelkigondozói és egyéb alkalmak rendjén, valamint építeni az Ő hajlékát, amelynek alapjait 2002-ben kezdtük el kiönteni és azóta már az emeletig és a templomhajó felfalazásáig jutottunk el, bízva Isten segítségében, hogy nemsokára tető alá is kerül az időközben Kálvin-központ nevet kapott épületegyüttes. 2010-ben vállaltam el az egyházmegyei főjegyzői tisztséget azzal a gondolattal, hogy ezúton is szolgálhatom Istent és embertársaimat. Hasznos volt számomra mindez, hiszen közelebbi betekintőt nyerhettem egyházmegyénk életébe.

– Meglátásod szerint milyen értékei vannak az egyházmegyénknek?

– Ahogy a kertvárosi gyülekezetet, úgy egyházmegyénket is nagyon megszerettem. A nagykárolyi egyházmegye gyülekezeteiben aktív hitélet van számos szolgálati téren: az istentiszteletek látogatása, ifjúsági- és gyermekmunka, nőszövetség, énekkarok szolgálata stb. Szolgatársaim is mindent megtesznek azért, hogy a gyülekezeteket testileg-lelkileg építsék. Nyugathoz képest itt még mindig erős az Isten- és egyházszeretet: ragaszkodunk a templomainkhoz, szülőföldünkhöz és egyházi-nemzeti ünnepeinkhez. Ezen felül ez az egyházmegye mind múltjában és jelenében, mind a történelmi egyházak együttélésében és az egy nemzethez való tartozás tekintetében szintén komoly értékeket hordoz. Itthon érzem magam az olyan történelmi személyiségek szülőföldjén, mint Károlyi Gáspár, Kölcsey Ferenc, Ady Endre és Kaffka Margit – hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Ugyanakkor érzem a felelősséget is: az ő szolgálatuk kötelez arra, hogy megtegyük azt, amire az Úr Isten ezen a tájon, ebben a közösségben elhívott. Nem szavakban, hanem cselekedetekben.

– Számodra mi az a három nagyon fontos dolog, amit szeretnél megvalósítani az esperesi szolgálat során?

– Nagyon jó, hogy a kérdésedben ezt a kifejezést használod, hogy „szeretnél”, ugyanis én nem szeretek ígérgetni. Világosan látom, hogy kizárólag olyasvalamit szabad megígérni, amit be is tudunk tartani, épp ezért csak olyan dolgokra hivatkozhatok itt és most, amiket az elkövetkezendő hat esztendőben valóban megvalósíthatónak is értékelek.

1. A misszió terén

Elsősorban azt szeretném, ha a nagykárolyi egyházmegye lelkészi közössége megerősödne. Az egyház belülről és kívülről egyaránt támadások kereszttüzébe került és kerül. A mai európai korszellem nem kedvez sem a történelmi egyházaknak, sem magának a keresztyénségnek. Szeretnék egy olyan erős, egymást szerető, megbecsülő, tisztelő lelkészi közösséget – ha úgy tetszik, egy lelki várfalat – felépíteni, amely mögött mindenki jól és biztonságban érzi magát, főképpen a frissen végzett teológusok és az újonnan érkező lelkészek. Továbbá gyülekezeteinket erősíteni, biztatni kell arra, hogy tartsunk ki mind keresztyéni, mind nemzeti mivoltunkban. Mindezekre nézve meggyőződésem, hogy közös problémáink, a gondjaink megoldásában csakis teljes evangéliumi szemlélettel, nyitottsággal, őszinteséggel lehet eljárni. A jövőre nézve a gyülekezeti látogatások, a kapcsolattartás és a belmisszió során erre szeretném fektetni a hangsúlyt. Ugyanakkor az iratterjesztés fellendítését, valamint egyházmegyénk külhoni és ökumenikus kapcsolatait is szeretném megerősíteni.

2. Az egyházmegye mindennapi élete

Szükségesnek tartom a mindenkori tiszta, átlátható és egyházi törvényeinknek megfelelő ügyvitelt, a rendszeres beszámolókat, az elképzeléseink nyílt szellemben történő megbeszélését mind a lelkészi karral, mind az egyházmegyei tanáccsal és a gyülekezeteinkkel, akiket a közgyűlés képvisel. Ezzel kapcsolatban hozzáteszem, hogy az egyházmegye fejlődése érdekében nagyon fontos dolognak tartom egymás informálását (például a pályázati lehetőségekről), illetve a kölcsönös segítségnyújtást ezen a téren is. Szeretném az esperesi hivatást a templom– és gyülekezetépítési szolgálattal együtt párhuzamosan végezni.

3. Egyéb tennivalók

Mindenki ötletére, javaslatára nyitott szeretnék lenni, hiszen együtt kell építenünk és szolgálnunk Krisztus Anyaszentegyházát. Például az olyan fontos kérdésekre is, mint az egyházmegye székhelye, együtt kell megkeresnünk a lehető legjobb megoldást. Van még néhány ötlet a tarsolyomban, azonban a leglényegesebb dolgokra igyekeztem szorítkozni. Egy a lényeg: ha mindenki „belead a közösbe” a tálentumaiból, akkor hiszem, hogy jószándékkal, pozitív hozzáállással, VALÓBAN EGYÜTT sokkal többre megyünk majd. Ebben legyen segítségünkre a mi kegyelmes Urunk.