Szórványnapi istentiszteletre gyűltek össze a hívek szeptember 30-án az érhatvani református templomban. A Nagykárolyi Református Egyházmegyében legutóbb 2019-ben tartották meg a szórványnapot. Érhatvanban ugyan már nem él egyetlen református sem, ám ilyenkor megnyílik a templom ajtaja a környékbeli reformátusok és más felekezetűek előtt.

Az ünnepi istentiszteleten Tolnay István esperes a Jeremiás 23,3-8 igeszakaszt olvasta fel és magyarázta. Jeremiásnak nem volt könnyű a szolgálata, mert az északi országrész, Izrael idegen uralkodók alá került, és a nép egy részét fogságba hurcolni készültek. Ilyen körülmények között hirdeti ki Jeremiás a hűtlen pásztorok megbüntetését, és megígéri a jó pásztor, a Messiás eljövetelét. Abban a helyzetben a maradék nyáj tagjai hittel remélték ennek az ígéretnek a beteljesülését. Isten a megmaradást munkálja. Ma hálával tartozik minden olyan közösség, ahol van még templombajáró gyülekezet. Isten gondviselése soha nem szűnik meg. Jeremiás mindezekről akkor prófétál, amikor a választott nép még fogságba menetel előtt van. Teszi ezt a próféta azzal a bizonyossággal, hogy az Isten kijelentései valójában nincsenek földi eseményekhez kötve. Meg fognak történni. „Mi Érhatvanban már csak megemlékezünk az egykor itt élt gyülekezetről. Hogy a jövő mit hoz még, azt nem tudjuk. Az sem kizárt, hogy egyszer majd újra megtelnek ezek a templompadok. Abban a biztos hitben kell megállni, hogy szent felelősséggel mindenki a maga helyén végezze el az Istentől való szolgálatát” – hangsúlyozta az esperes.

A vendégeket Paniti Zoltán tasnádszántói lelkész köszöntötte, aki elmesélte, hogy amikor annakidején 1983-ban először járt az érhatvani templomban, katasztrofális állapotok fogadták. A templomtető be volt omolva. Azóta több alkalommal történtek felújítási munkálatok a kis templomon, legutóbb ebben az évben. A munkálat értéke 10000 lej. Megköszönte az adományozók támogatását. „Jöttünk semmit sem hozva, csak Istenbe kapaszkodva és bízva. Negyven esztendő után megadta nekem az Isten, hogy úgy mehetek nyugdíjba, hogy megtapaszthattam, az Úr csodásan működik” – fogalmazott a lelkész.

Paniti Eszter tiszteletes asszony megköszönte mindazoknak a munkáját és adományát, akik lehetővé tették ezt a szép napot. Köszönetet mondott azoknak a tasnádi asszonyoknak, akiknek jóvoltából új fehér csipketerítők kerülhettek az első padokra. Az adományt Knébli Magda, Nagy Anna, Orosz Edit és Simon Gizella ajánlották fel.

Az ünnepséget idén is a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség énekkara, a Pro Ecclesia kórus, valamint az Érszodorói Kamarakórus énekei tették szebbé és tartalmasabbá. A templomból kijövet szeretetvendégségre invitálták a Tasnád és Nagykároly környékéről érkező zarándokokat. A napfényes őszi délutánon mindenki lelkileg feltöltődve indult haza a maga otthonába. Jó volt újra együtt lenni. Egy templomban dicsérni a mindenség Urát, felekezeti és etnikai hovatartozástól függetlenül.