Szatmár megye egyik gyöngyszemében, az ákosi református templomban szervezték meg szentháromság vasárnapján a nagykárolyi egyházmegye kórustalálkozóját, melyen öt gyülekezet képviseltette magát. A káprázatos szépségű templomban jelen lenni önmagában is különleges élmény, a kórusok csodálatos énekeinek meghallgatása már csak ráadás volt.

A kórusok seregszemléjét megelőzően a gyülekezet Tolnay István esperes igehirdetését hallgathatta meg, aki a Bírák 5,1-5 és 31 igeszakaszokat olvasta fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztyén embernek döntenie kell. Fel kell tegye magának a kérdést, hogy a fontolgatók táborába tartozik, vagy kész elindulni Isten hívására. „Olyan jó most látni, hogy az egyházmegyéből 5 kórus úgy döntött, hogy eljön. Jól döntöttetek. Itt van a helyetek! Köszönet érte, és köszönet a házigazda gyülekezetnek is, hogy fogadott bennünket” –  fogalmazott az esperes.

Dobai Zoltán ákosi lelkipásztor a Zsidók 2,12 igeverssel köszöntötte a vendégeket. Örömét fejezte ki, hogy azért gyűltek össze az egyházmegye kórusai szentháromság vasárnapján, hogy dicséretet énekeljenek az Úrnak, aki méltó erre, hisz mindezidáig megtartott és megsegített minket. „Hiszem, hogy szívvel és lélekkel teszik ezt azok a kórusok, akik meghallották a hívást és eljöttek” – nyomatékosította a lelkész.

Nagy Róbert, a Nagykárolyi Református Egyházmegye zenei előadója rávilágított: nem lehet annál szebben dicsőíteni az Istent, mint amikor az emberi lélek imádságban keresi az Istennel való közösséget. A mai nap a nemzeti összetartozás napja, a trianoni békediktátum napja is, amikor eszünkbe jutnak a minket ért veszteségek, azonban fölül kell emelkednünk a veszteség fájó érzésén. Ma azt is meg kell látni, hogy a mindenható Isten a veszteségek ellenére megtartott minket. Itt vagyunk. Van miért hálát adni. Van miért kitárni a szívünket.

A kórustalálkozón részt vettek Ákosról, Bogdándról, Érszodoróról, Piskoltról és Nagykároly-Kertvárosból. A kórusok többsége két éneket adott elő és csatlakozott az összkari mű bemutatásához. Az összkari mű a 89. genfi zsoltár volt, melyet -tekintettel az egyházmegyei kórusok változatos felállására- csupán kétszólamú feldolgozásban adtak elő. A gyönyörű énekek elhangzását követően nemzeti imánk zendült fel, majd pedig szeretetvendégségre invitálták az énekkarok tagjait.