Az 1848-as szabadságharcosok élhettek volna úgy, ahogyan a mindennapok sorozata adta, de ők változást akartak – hívta fel a figyelmet Vinczéné Pálfi Judit Nagykárolyban a vasárnap délelőtt tartott ünnepi megemlékezésen.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói elődadója már két évvel ezelőtt kapott egy meghívást a nagykárolyiaktól, de akkor a pandémia miatt életbe léptetett korlátozások miatt meghiúsult az utazás. Ezúttal nagy hála volt a szívébe, hogy megérkezhetett a partiumi kis városba erre a márciusi alkalomra. A lelkésznő a Lk 9,57-62 igeszakaszt olvasta fel. Feltette a kérdést: „A mindennapokban sokszor a gondoktól elsüllyedve, bennünk megszólal-e vajon Isten igéjét hallgatva, Isten jelenlétét tudva az életünkben, hogy mi is változni akarunk?” A bibliai történetet nézve, megtudhatjuk, hogy miként kell változni. „Ha elindultunk hitéletünk változásának útján, akkor ne visszatekintsünk, hanem szüntelenül föl az istenre, a mennyei Atyára, és szüntelenül előre! Keressük a célt, lássuk a célt, amely földi célokból, apró lépésekből áll, és amely előtt ott kell legyen a legvégső cél: az örökélet, amiről Krisztus beszél” – összegezte Vinczéné Pálfi Judit.

A Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség templomában március 13-án tartott istentiszteletet a Károli Gáspár kórus, a vallásórás gyermekek, az ifjak és a Komák zenekar énekei tették ünnepélyesebbé.