Home A mai karácsony romantikája és az első karácsony valósága…

A mai karácsony romantikája és az első karácsony valósága…

A mai karácsony romantikája és az első karácsony valósága…

„Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt…” (János 1,11)

„A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania.” (Lukács 9,58)

Kedves karácsonyi ünnepre készülő testvérem, most talán azon gondolkozol, miért nem egy szép, klasszikus karácsonyi igét választottam egyházmegyénk hívő népének ünnepi köszöntésére, miért pont ezt a két igét kellett kiragadni a Bibliából? Nos, hadd magyarázzam meg…

Valahogy megszoktuk azt, hogy Jézus Krisztus születésének körülményei, szereplői eleve adják a karácsony nosztalgikus, idilli hangulatát. Igen, bennünk valahogy mára már olyan „romantikus” érzéseket vált ki lelki szemeinkkel látni a ragyogó fényes csillag fényével megvilágított, egyszerű istállóban a kisded Jézust, Máriát, Józsefet, a jámbor pásztorembereket, a napkeleti bölcseket és persze a kis aranyos állatokat a jászolbölcső körül. Mindez valóban olyan szép, olyan békés, olyan idilli a mai ember szemében: végre egy kis békét, nyugalmat árasztó hangulat a nagy rohanásban!  Hát persze, hogy ezt érezzük, hiszen ezt akarjuk érezni és látni: elvégre van köztünk olyan, aki alig néhány órával a szenteste istentisztelete előtt jött csak haza a háromváltásos munkahelyéről. Néhány nappal ezelőtt mi is a szokásos bevásárló körúton voltunk, mert valami még hiányzott az ünnepi műsorunk dekorációjához, s amikor a kasszánál boldog karácsonyt kívántunk egy kedves ismerősünknek, csak „úgy mellékesen” megjegyezte, hogy december 24-én is nyitva lesz az üzlet.

Hát igen, a legtöbben kétségbeesetten igyekeztünk kihasználni minden kicsi szabad időnket az ünnep előtti napokban-hetekben a bevásárlásra, az ajándékok becsomagolására, a takarításra, a karácsonyi „terülj-terülj asztalkám” finom fogásainak elkészítésére és minden egyéb tevékenységre, amely szerintünk nélkülözhetetlen „kelléke” az ünnepnek. Azonban, kedves testvérek, ugye tudjátok, érzitek, hogy nem ez, nem az ünnepi előkészületek adják a karácsony igazi lényegét, hangulatát? Tudom, ez a gondolat is ma már közhelyesnek hangzik. Csakhogy lássuk be: lényegében azért vált számunkra idilli, romantikus pillanatképpé a karácsonyi születéstörténet, mert a nagy rohanásban, a túlfeszített tempóban (vagy az után) végre békére, nyugalomra, elcsöndesedésre vágyunk. És a bennünk élő emberi igények és vágyak mellé a világ még odateszi – jó üzleti fogásként – azt is, hogy már szeptember-október folyamán megjelennek a boltokban a karácsonyi ajándékok, kellékek, dekorációk, aztán már december elejétől minden magára valamit is adó helység központjában, a villanyoszlopokon, a lakóházak ablakaiban megjelennek a pulzáló, világosságot árasztó fénysorok, világítóeszközök.

Nos, ez mind szép és jó, de lássuk be végre hívő szívvel, hogy ettől még a valódi (eredeti) helyzet mit sem változott: Jézus számára sem akkor, amikor megszületett, sem később, felnőttkorában (amikor arról beszél, hogy nincs hová fejét lehajtania) nem volt hely. És ha jól belegondolunk, ez a tény vissza kell vezessen bennünket a valóságba: nem a rohanásba, nem a szürke hétköznapokba (amiből sokszor elegünk van), hanem a karácsony eredeti üzenetének újra felismerésére: Jézus értem született, értem jött el, értem vállalta az otthontalanságot, a be nem fogadást. És majd végül értem vállalta „keserű pohárként” azt a golgotai keresztet is, amelyen végre lehajthatta fejét, s mielőtt meghalt volna, értünk könyörögve ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23,34)

Kedves ünneplő testvérem, amikor ma este elmész a templomba, amikor majd egyedül vagy a családoddal, és odaállsz az otthonodban szépen feldíszített karácsonyfa mellé, hogy kibontsd az ajándékodat, kérlek, gondolj arra: Neki nem volt otthona, amikor megszületett, Ő sokszor el kellett szenvedje az otthontalanságot, mégis Ő lett az emberiség számára a megváltás legnagyobb ajándéka. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt, sok szeretettel, Tolnay István esperes.

Bejegyzés: Sebestyén

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük