Imahét – Hetedik nap

„A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.” (Ef 4,7)

Jó érzés olvasni és jó érzés hallgatni ezt az Igét. Pál apostol gyülekezeti egységre intő gondolatai között a legfontosabbat, hogy bizony Isten kegyelméből élünk mindannyian. Jó érzés ma kimondani, imádságainkba belefoglalni ezt a nagy igazságot. Jó érzés ezen az imahéten újra hallani lelkipásztorok igehirdetéseiből, hogy van kegyelem és hogy mindenkinek adatott a kegyelem.

Ez az Ige viszont nemcsak kellemes érzéseket ébreszt fel bennünk, hanem egyszerűen meg is kérdezi tőlünk az érzelmeinket szelíden félretéve: mit jelent itt és most a Krisztus kegyelmének ajándéka? Mert az apostol testvéri üzenete csak akkor fog életre kelni bennünk, amikor ráeszmélünk arra, hogy ebben az isteni üzenetben benne van a mai napunk, az életünk jelenlegi, bármilyennek is nevezhető útja. Benne van a legutolsó töprengésünk, mindannyiunk jeremiási félelme, hogy túl fiatal vagy te még ahhoz, hogy Krisztus ajándékaival ékeskedj! Vagy pillanatnyi félelmünkben azt mondogatjuk, hogy felettünk már amúgy is eljárt az idő, bennünk már egyébként is több az aggodalom, mint a zseniális távlati tervek.

Mekkora erőt tud adni időnként Isten Igéje, főleg akkor, amikor elérkezik hozzánk: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándék mértéke szerint.” Ahogy megszületik bennünk a fenti kérdésre a válasz, Isten nekünk is megkegyelmezett, ajándékba adta azt Krisztusért. Fantasztikus dolog megérteni ebből az apostoli bátorításból, hogy nekünk, gyarló, bűnös embereknek a legtöbbért, Isten végtelen szeretetéért, ingyen kegyelméért egy csettintésnyit sem kell tenni. Isten kegyelme van, Jézus Krisztus naponként ajándékot oszt.

Ezen az imahéten reménység szerint életre kel bennünk az Ige, megerősít bennünket Krisztus ajándékának elfogadásában és megláttatja velünk, hogy ott vagyunk azok között, akiket megtalált a kegyelem. Ámen.

Mennyei Atyánk, adj erőt felfogni és megszívlelni a te Igédet. Megérteni és embertársainkkal is megértetni: kegyelmedből élünk. Ajándékba kaptuk tőled az életünket, kegyelmed segít naponként az előrehaladásban. Azért jöttünk, hogy megköszönjük végtelen jóságod. Mit adjunk jótéteményeidért? Hirdetjük egész életünkben a te kegyelmed gazdagságát. Ámen.

Tatár János, Hadadnádasd