Imahét – Hatodik nap

„Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,6)

Amikor Pál apostol az efezusi gyülekezethez írja ezeket a sorokat, akkor nem elméleti elmélkedést közöl, hanem az egyház szívének dobbanását tolmácsolja. Az apostol arról beszél, hogy az egység gyökere nem bennünk, hanem Istenben van. Azért vagyunk egyek, mert „egy az Isten és mindeneknek Atyja”. A keresztyén egység nem emberi szerződésekből, nem közös érdekközösségből fakad, hanem Isten atyaságából. Ő teremtett bennünket, Ő hívott el minket, és Ő tart fenn bennünket.

A 2026-os imaheti anyag különösen is emlékeztet bennünket arra, hogy az egység nem pusztán vágy, hanem isteni parancs. Örmény testvéreink tanúsága szerint – akik történelmük során sokszor szenvedtek, mégis megőrizték a hitet – az egység nem elméleti tétel, hanem megélt valóság. Amikor a liturgiában együtt vallják: „Az Egyház eggyé lett”, akkor a mindennapok terhében, sőt üldöztetések közepette is Krisztushoz való tartozásuk kötelékét élik meg.

Mit jelent számunkra, hogy „egy az Isten és mindeneknek Atyja”? Először is azt, hogy Ő mindenek fölött van. Nem a mi akaratunk, nem a mi terveink, nem a mi egyházaink szervezetei állnak az első helyen, hanem Isten szuverén uralma. Ez felszabadít minket a versengésből, a magunk dicsőségének kereséséből.

Másodszor azt jelenti, hogy Isten mindenek által van. Nemcsak a mi kis közösségünkben, hanem minden népben, minden gyülekezetben, minden keresztyén ember életében munkálkodik. Az Ő Lelke az, aki összeköt bennünket, akkor is, ha más nyelven imádkozunk, más hagyományokat őrzünk. Ez a gondolat bátorít arra, hogy ne falakat építsünk, hanem hidakat.

Harmadszor, Isten mindenekben van. Vagyis nemcsak a nagy egészben, hanem a személyes életünkben is jelen van. Ő a mi Atyánk, aki közel jön hozzánk Jézus Krisztusban, és Lelke által lakik bennünk. Ez az atyai közelség erőt ad ahhoz, hogy egymást testvérként szeressük.

Az imahetünk üzenete világos: az egység nem uniformitás, hanem közös gyökérből fakadó élet. Sokrétűek vagyunk – különböző ajándékokkal, hagyományokkal, történelmi tapasztalatokkal. De az Atya ugyanaz, aki mindannyiunkat hordoz. Ezért amikor együtt imádkozunk, amikor közösen keressük Krisztus útját, valójában azt valljuk meg: egy a mi Istenünk, és Ő a mi Atyánk. Engedjük, hogy ez az isteni atyaság átformálja a kapcsolatainkat!

Legyen ez az ige nemcsak tanítás, hanem életünk valósága: ne egymás különbözőségeit hangsúlyozzuk, hanem az egy Atyát, aki összeköt bennünket. Így válik láthatóvá a világ számára a keresztyének tanúságtétele: nem széthúzás, hanem szeretet, nem megosztottság, hanem egység. Ámen.

Mindenható Istenünk, szerető Atyánk! Hálát adunk Neked, hogy Te vagy mindenek fölött, mindenek által és mindenekben. Köszönjük, hogy Krisztusban egy testté formáltál bennünket, és Szentlelked által egy hitben, egy reménységben és egy szeretetben egyesítesz minket. Urunk, valljuk, hogy sokszor gyengék vagyunk az egység megőrzésében. Kérünk, bocsásd meg, amikor a különbözőségeket választóvonallá tesszük, és nem a testvéri szeretetben élünk egymással. Taníts minket türelemre, alázatra és kölcsönös tiszteletre! Könyörgünk egyházainkért, népünkért és minden keresztyén közösségért szerte a világon: adj nekünk készséget, hogy ne falakat emeljünk, hanem hidakat építsünk. Add, hogy együtt valljuk: egy a mi Urunk, egy a mi hitünk, egy a mi keresztségünk, és egy a mi Atyánk, aki mindeneket betölt szeretetével. Urunk, tedd láthatóvá közöttünk országod erejét, hogy a világ felismerje: Jézus Krisztus az Úr, akiben egyek lehetünk, és akiben elérkezik a teljesség. Ámen.

Pataki Levente, Bogdánd