Imahét – Ötödik nap

 „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” (Ef 4,5)

Gyermekkoromban, amikor Székelyföldre utaztunk, a sóvidéki falvakban láttam először a templombejáratok fölé kiírva, hogy: „Egy az Isten”. Sokáig nem értettem, miért kell ezt így leírni. Teljesen feleslegesnek találtam, hiszen hány Isten lenne, ha csak egyről hallottam addig a templomban a lelkipásztortól és otthon a szüleimtől.

Református faluban nőttem fel, ahol nem igazán találkoztam más felekezetek tanításaival. Később, a konfirmáció idején már hallottam a Szentháromság tanról, amit nem nagyon értettem akkor, és nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Csak teológus koromban értettem meg, miért volt azoknak a templomoknak a homlokzatára kiírva, hogy „Egy az Isten”. Ekkor találkoztam először unitáriusokkal, akik másképp értelmezik a Szentháromságot, mint mi. Megértettem, hogy a templomaikra azért írják ki ezt, mert ez a hitük legfontosabb és legegyszerűbben megfogalmazható alapelve.

„Egy az Isten” – ezeket a szavakat jó lenne nemcsak egy-egy templombejárat fölé felírni, hanem a szívünk táblájába is mélyen bevésni. Hogy ott legyen. Hogy soha ne feledkezzünk meg róla. Ma azért fontos ezt jól megjegyeznünk, mert számtalanmás vallás és szekta kínálja tanítását. Aki pedig megfeledkezik az egy Istenről, akiről a lelkipásztorától, vallástanárától, szüleitől vagy nagyszüleitől hallott, az hamar hűtlenné válik saját egyháza iránt. Jó lenne soha el nem feledni, hogy csak egy Isten van. Erről dalol az egyik csodálatos ifjúsági ének is: „Te ragyogod be az éjt, Te hozod el a reményt. Nincs más Isten, nincsen más.”

„Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” – szólt Pál apostol üzenete az efézusiakhoz. Efezus nagy, soknemzetiségű, vallásilag sokszínű város volt Kis-Ázsiában. A gyülekezetben zsidó és pogány hátterű keresztyének együtt éltek, ami sok feszültséget hordozott. A különböző vallási irányzatok, az Artemisz-kultusz, misztériumvallások, szintén kihívást jelentettek. Bizonytalanok voltak abban, hogy kinek az „istene” az igazi. Pál apostol épp emiatt hangsúlyozza, hogy egy az Úr, egy a hit (az evangélium), és egy a keresztség (amely a Krisztusban való új élet jele).

Kedves Olvasó! Ez az ige nemcsak az efézusiaknak, hanem mindannyiunknak szól. Pál szavai arra emlékeztetnek, hogy a sokféleség mögött ugyanaz az Úr áll. A különböző felekezetek között a közös alap felismerésére hív. Ez az alap pedig nem más, mint az egy, igaz Isten. Ámen.

Atyánk, te vagy az Isten, kinek nevére leborul minden a földön és az égen. Hegyeket mozdítasz, beteget gyógyítasz ma is. Szíveket hódítasz, sebeket gyógyítasz ma is. Rajtad kívül nincs más Isten, nincsen más. Ámen.

Sebestyén Elek Előd, Nagykároly