Reformáció emlékünnepe

„Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.” (Jel 5,5)

A vének csoportja, a mennyei seregek jelennek meg az apostol lelki szemei előtt, és azok közül az egyik vigasztaló üzenetet szól: „Ne sírj!”. Nem kell bánkódnia amiatt, hogy a kijelentést Isten elzárta a világtól. Sőt, rábízta valakire. Júda nemzetségében Dávid gyökere, Jézus, aki győzött a bűn és halál felett. Ő méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét. Jézus tehát az, aki igaz kijelentést ad, és aki által lehet és kell Isten Isten tanítását továbbadni és hirdetni. Amikor Jézus Názáretben kezébe vette a bibliai iratokat, azt olvasta és magyarázta is. Az Ézsaiás jövendölését magára vonatkoztatja, kijelenti: „Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára” (Lk 4,21). Jézus pedig azért lehet a Kijelentés igaz hirdetője, mert Isten akaratát közli. „Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, Ő parancsolta nekem, hogy mit szóljak és mit beszéljek” (Jn 12,49). A Kijelentést tehát Jézustól lehet átvenni és továbbadni.

Ezt tanítja nekünk ma, a reformáció ünnepén az Ige. Mindenekelőtt azt, hogy a Biblia teljes és tökéletes. Elvenni belőle vagy hozzátenni semmit sem lehet. A maga összefüggésében érthető. Külön részeket kiragadni, s azt a magunk tetszése szerint magyarázni nem szabad.

Milyen nagy volt az apostol bánata, mert látta a trónon ülő jobb kezében a Könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve, de nem tudta kinyitni. Végül megtudta, hogy egyedül Jézus az, aki kinyithatja a Könyvet. Ő az, akit Isten méltat az Ő titkainak továbbadására. Benne igazi és teljes a Kijelentés. Ámen.

Mennyei Atyám! Köszönöm neked, hogy a reformáció által visszavezetted az emberiséget az Ige tiszta forrásához. Köszönöm neked hitemet! Köszönöm neked református vallásomat! Ámen.

Sebestyén Elek Előd