Bizalom és bizalmatlanság

„Ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid az udvari embereit, hogy ezt a várost kifürkésszék, kikémleljék és elpusztítsák! (2Sám 10,3)

Ma bizalmatlanságról és bizalomról olvashatunk. Arról, hogy azért még is csak jobb bizalomban élni.

Az ammoniták királya Náhás meghalt. Az uralkodást fia, Hánún vette át. Amikor Dávid erről tudomást szerzett, küldöttei által megüzente, hogy irgalmasságot cselekszik vele. Hánún emberei bizalmatlanul állnak Dávid ajánlatához. Arra buzdítják Hánúnt, hogy ne higgyen Dávidnak. A követeket is meggyalázzák. Szakálluk és ruhájuk egy részét levágják, és úgy engedik őket vissza. Kémeknek tekintik őket.

Nem ismeretlen ez a bizalmatlanság senkitől sem. Különösen azok, akik többször és több emberben csalódtak, bizalmatlanokká válnak. Bár, Dávid semmi okot nem adott arra, hogy őt a környező népek kiszámíthatatlan királynak tartsák, mégis tartottak tőle. Az egyre erősödő hatalma ijeszthette meg a szomszédos népeket. Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy amikor még valaki kicsi, senki sem tart tőle. Ám, ahogy lassan cseperedni, erősödni, vagyonosodni, jobb pozíciókba kezd kerülni, akkor már egyre többen kezdenek tartani tőle, és szeretnék félreállítani.

A népben görcsös félelem volt, és ez helytelen döntések meghozatalára vezette őket. Később meg is itták ennek a levét. Mi kérjük Istent, hogy szüntesse meg szívünkben a bizalmatlanságot. Ámen.

Urunk, Istenünk, te látod, mennyi félelem és bizalmatlanság él a szívünkben. Taníts minket bízni benned, és egymás felé is bizalommal fordulni. Ámen.

Sebestyén Elek Előd