Nagykároly, a Partium egyik nevezetes helysége, a román-magyar határtól 8 km-re található. A város lakossága nem sokkal a reformáció elindulása után teljesen reformátussá lett, ahogyan a város és a környék tekintélyes ura, a Károlyi család is. Az ellenreformáció korában viszont a Károlyi család visszatért a római katolikus hitre és 1723-ban gróf Károlyi Sándor az addigi református templomot visszaadta a katolikusoknak. Az akkori reformátusság 1746 és 1752 között új imaházat kezdett építeni, amelyet 1793-tól kezdve templommá bővítettek. A téglából készült imaházat 2 öllel magasították és 6 öllel hosszabbították meg és később tornyot is építettek hozzá. A templom jelenlegi orgonája 1872-ből való és a debreceni Kiszeli István orgonaépítő munkáját dicséri. Az orgonát a Nemes Magyar Timár céh, a papi széket a Nemes Gubás Céh, a szószék koronáját pedig a Csizmadia Céh adományozta a gyülekezetnek. A templomon nagyobb javításokat 1877-ben, 1956 és 57 között, valamint 1977 és 81 között végeztek. Ekkor kerültek az Orosz Árpád lelkipásztor-esperes által készített gipsz stukkók a templomba, amely ma is ékessége annak. Mivel a templom falainak vizesedést nem tudták megállítani, ezért 2004 után újabb javítási munkálatok kezdődtek, amelynek során kívül és belül is teljesen megújult a templom. 1996 augusztus 5-én a III. Magyar Reformátusok Világtalálkozójának keretében a templom főbejáratának közelében felállították Károli Gáspár félalakos szobrát. A szobor közadakozásból készült el, Deák Árpád szobrászművész alkotása.