Beteljesült várakozás

„Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.” (Lk 2,25-26)

Advent negyedik vasárnapján Simeon történetét ismerhetjük meg. A Biblia azt írja róla, hogy igaz és kegyes ember volt. Arra vágyott, hogy meglássa Jézust. Rólunk vajon el tudják mondani a környezetünkben élő emberek, hogy igaz és kegyes emberek vagyunk? Karácsonyra készülve mi az, amire nagyon várunk? Vajon mi is arra, hogy Jézust meglássuk?

Simeon élete egy nagy várakozásról szólt: Izráel vigasztalóját, a Messiást várta. Ez nem egy passzív várakozás volt, hanem aktív hitbeli reménység. Simeon nem tudta, mikor jön el a beteljesedés, de Isten ígéreteibe kapaszkodva hűségesen élt. A világ körülötte tele volt bizonytalansággal, a római uralom árnyékában Izráel népe vágyakozott a szabadulásra. Simeon azonban tudta, hogy a valódi vigasztalás és szabadítás nem emberi erőből, hanem Isten ígéretéből fakad.

Simeon végül meglátta a gyermek Jézust, a megígért Messiást, és beteljesült az élete legnagyobb várakozása. A karjában tartva Jézust, ezt mondta: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat, beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim a te üdvösségedet” (Lk 2,29-30). Micsoda öröm és békesség tölthette el őt!

Keresztyén Testvérem, azt kívánom, hogy beteljesüljön a te várakozásod is, szívedet mindig öröm és béke töltse el! Ámen.

Uram, ajándékozz csendet, hogy lelkileg megnyugodva érkezzek meg a karácsony ünnepéhez!
Uram, ajándékozz alázatot, hogy ne legyenek nagy elvárásaim az ünneptől!
Uram, ajándékozz igaz és kegyes szívet, hogy a Jézussal való találkozásra várjak!
Uram, ajándékozz békét, hogy legalább egy néhány napig ne bántsák egymást az emberek!
Uram, ajándékozz szeretet, hogy annak melege ölelje át életünket, most és mindörökké! Ámen.

Sebestyén Elek Előd