„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!” (Zak 4,6)       

Ki a nagyobb? Ki az erősebb? Ki bír nagyobb hatalommal? – Ezek a kérdések, kimondva vagy kimondatlanul, meghatározzák életünket. A bűneset óta az ember ösztönösen igyekszik úgy helyezkedni, hogy lehetőleg ő legyen a legnagyobb, a legerősebb, a leghatalmasabb. Olyan időket élünk, amikor egyre többen demonstrálni akarják, hogy birtokukban van a legnagyobb erő és hatalom, közben pedig, a nagy versengésben, naponként emberi életek esnek áldozatul.
     Pünkösd üzenete egy másfajta erőt és hatalmat hirdet. Isten erejét és hatalmát, mely a Szentlélek kitöltetése által nyilvánult meg. Erről az erőről beszél, már évszázadokkal a pünkösdi csoda előtt, Zakariás próféta is.
     „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!” – Az erő és a hatalom ebben a mondatban az emberi erőre és hatalomra vonatkozik, amely szembenáll, vagy egyenesen akadályozni akarja a Szentlélek munkáját.
      Pünkösd a Szentlélek erejét ajánlja az emberi erőlködés és hatalmaskodás helyett. Akiket Isten Lelke betölt, azok átélik és meg is értik, hogy ez egészen más erő és hatalom, mint amiről sokaknak fogalma van. Ahhoz viszont, hogy Isten Szentlelke betöltsön, át kell élnünk a mi emberi erőnk és hatalmunk csődjét. Ha a Szentírásban megvizsgáljuk a Szentlélek munkáját, akkor azt látjuk, hogy a Lélek ott kezd el igazán hatni, ahol az emberi erő és hatalom  porba hullik. Azokban nyilvánul meg és azok által hat, akik feladják a maguk erejébe és hatalmába vetett bizalmukat.
     Ezt tapasztalja Zakariás próféta nemzedéke is, amely a babiloni fogság után, elakad a templom építésében. Amíg a templomépítők magukban bíztak, kínkeservesen haladt minden, újabb és újabb akadályok emelkedtek előttük. Mikor azonban eljutottak annak felismeréséig: ezt a feladatot mi magunkban nem tudjuk elvégezni, mert nincs hatalmunkban semmi és minden erőforrásunk kimerült…, akkor szólalt meg az Úr: Építsetek Velem, „az én Lelkemmel!” Továbbra is ti lesztek azok, akik egymáshoz illesztitek a templom köveit, de az én Lelkem fog vezetni titeket mindenben.
     Hasonló helyzetben voltak a tanítványok is. Jézus mennybemenetele után türelmesen vártak. Nagypéntek és húsvét történései megtanították őket arra, hogy emberi erejükre nem érdemes semmit alapozni. Vártak és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Várták Jézus ígéretének beteljesedését, a mennyei erőnek áradását. A Lélek ereje pedig kiküldi őket Jeruzsálem utcáira, ahol az evangélium hirdetése által rövid idő alatt több ezer ember éli át a megtérés és az újjászületés csodáját.
     A Szentlélek ma is adatik. Általa válik Isten igéje élővé és hatóvá, amely emberi szíveket hódít meg és sokakat tesz Úr boldog gyermekeivé.
     „Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét!” (MRÉ 246:1). Imádkozzunk azért, hogy egyre többen éljék át valóságosan pünkösd csodáját és hiteles hívő életükkel hirdessék: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!”
Lelki ajándékokban gazdag ünnepet adjon az Úr mindnyájunknak!

          Testvéri szeretettel,

Nagyvárad, 2024 pünkösdjén
Bogdán Szabolcs János püspök