Bőséggel ajándékoz meg

„Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.” Zsoltárok 36,9

Belépsz a templomodba. Abba, amelyik a leközelebb áll a szívedhez. Lehet nem egy értékes műemlék templom ez. Lehet nem egy óriási katedrális. Lehet ez egy nagyon új vagy épp egy régi, a megfáradt évszázadoktól kicsit kopott, kicsit pókhálós is. Lehet nincs is minden szín összhangban egymással ebben az istenházában. Számodra mégis a világon ez a legszebb. A te templomod.
Mit látsz ebben a templomban?

Nekünk, reformátusoknak egyszerű szentházaink vannak. A különlegesebbeket fakazettás mennyezet díszít. Fehérek a falak, középen szószék, jobbra és balra padok. Isten háza nincs csordultig arannyal vagy kincsekkel. Mégis most azt olvassuk, hogy az emberek dúslakodnak az Úr házának bőségében. Ez a kincs pedig a benne alkalomról-alkalomra elhangzó élő Ige. Isten szava, ami reményt ad, gyógyít, vigasztal és olykor rávilágít a bűneinkre. A bőség itt nem anyagi gazdagságot jelent, hanem Isten jelenlétének gazdagságát.

És most térjünk vissza te templomodba! Foglalj helyet benne! A te megszokott helyeden.
Mit érzel?
Érzed, ahogy Isten ott van melletted, hallgatja a hangosan ki sem mondott imáidat?
Érzed, ahogy ez a templom összeköt múlttal, jelennel és jövővel téged? Falai szemtanúi voltak a keresztelésednek, a konfirmálásodnak, a házasságkötésednek. És a szüleidének, a nagyszüleidének, az őseidnek hosszú generációkon keresztül. És a gyermekeidnek, unokáidnak…
Hallod a harangját? Az hív téged vasárnapról vasárnapra. Az siratta el sok szerettedet, és egy nap téged is.
Mi árad most feléd ebből a templomból?
Az élő Ige, az áldás, a nyugalom, számos kedves emlék. Ugye, hogy olyan kincsek ezek, melyek pénzért sem meg nem vehetők, sem meg nem fizethetők? Ámen.

Köszönöm, hogy bőséggel árasztasz el, Uram! Köszönöm szent Igédet, köszönöm a templomot! Ámen.

Sebestyén Elek Előd