Imahét – 3. nap

„De ki a felebarátom?” Lk 10,29b

A mindenkori ember hajlamos arra, hogy megválogassa azokat az embereket, akikkel barátkozni akar. Önmagában ezzel nincs is semmi baj, hiszen azokkal szeretünk barátkozni, akikkel közös az értékrendünk és egy hullámhosszon gondolkodunk és cselekszünk. Azonban hajlamosak vagyunk arra is, hogy a válogatás során elsősorban a köztünk lévő különbségeket vegyük észre és az alapján hozzuk meg a döntéseinket. Ezért fordul elő az, hogy rangsoroljuk az embereket, nemzeti, faji vagy egyéb feltételek szerint, melyeket mi szabunk meg. Sokkal valószínűbb, hogy a másik embert a cselekedetei vagy az első benyomásaink szerint ítéljük meg, anélkül, hogy megértenénk, vagy jobban megismernénk őt. Ez oda vezet, hogy aki nem a barátunk, azt mind ellenségnek tartjuk.

Annyi idő eltelt az irgalmas samaritánus példázatának tanítása óta, és még mindig nem vagyunk tisztában azzal, hogy ki a mi felebarátunk. Egy vallástanár mesélte, hogy tervbe vette az említett példázatnak az előadását a gyerekekkel, és megdöbbent, hogy minden fiú a rabló akart lenni. A farsangon is sok gyermek öltözik olyan hősnek, akihez erőszak kötődik. Vajon nem azért választanak a gyerekek ilyen példaképeket, mert nem ismerik a felebarát, a jó barát fogalmát? Lehet, hogy nincs előttük elég jó példa arra, hogy milyen a barát, és hogy miért van szükség rá? Ezek a gondolatok jutottak eszembe először, amikor megnéztem a mára kijelölt Igét, ami az irgalmas samaritánus példázatának egyik kulcskérdését rejti. Egy régi, mindenki számára kedves példázata Jézusnak, de valahogy még mindig nem ért igazán célba. Nem csak a Jézus korában élt törvénytudónak volt kérdése, hogy ki az én felebarátom, hanem ma is sokak előtt tisztázatlan kérdés, éppen az ember személyválogatásra való hajlama miatt.

Ez a történet elsősorban nem az irgalomról szól. Az irgalom csak a következménye valaminek, amit úgy hívunk, hogy felebaráti szeretet. Ez pedig két kérdés közé ékelődik be a felolvasott igeszakaszokban: ki az én felebarátom és ki volt a rablás elszenvedőjének a felebarátja. Amikor ezt a példázatot értelmezni akarjuk, akkor ebből kell kiindulnunk, mert a világnak nem irgalomra van szüksége, hanem felebarátokra, akik ezt gyakorolják.

Mielőtt megvizsgálnánk a példázatból, hogy ki a felebarát, több fogalmat, hátteret kell tisztáznunk. Ki a felebarát? A törvénytudó provokatív módon teszi fel ezt a kérdést Jézusnak. Ugyanis abban a korban, abban a környezetben a felebarát a zsidók számára a fajtársat jelentette. Jézus pedig éppen ettől a sztereotípiától akarta a felebarát fogalmát megtisztítani. Mert a szeretet és az irgalom független fajtól, nemzettől, bármitől, ami szétválaszt. Tisztázni kell a történeti háttérben a zsidók és samáriaiak viszonyát. Ugyanazon gyökerekkel rendelkező nép voltak, mégis utálták egymást eltérő szokásaik miatt. Elviekben tehát felebarátok voltak, a gyakorlatban azonban nem. Jézus ezt a viszonyt használja fel ebben a példázatban, nem véletlenül. Csakis így lehetett megértetni velük a felebaráti szeretet és irgalom lényegét. Ezen a ponton el kell gondolkodnunk nekünk is, hogy kik a felebarátaink és kinek vagyunk a felebarátai. Gyakran előfordul, hogy elmegyünk „vérző” felebarátaink vagy éppen családtagjaink mellett segítségnyújtás nélkül. Nem csoda, hogy gyermekeink életébe sokkal könnyebben beépülnek az erőszakos minták, mint az irgalom és önzetlen szeretet mintái. Mitől lesz felebarát a másik ember? Attól, hogy átértelmezzük a fogalmat. Kirángatjuk a beszűkített jelentéséből, és a bajban lévő emberben önmagunkat is meglátjuk. Mert minden ember ezen a Földön ugyanolyan gyermeke Istennek, mint mi. És pont ettől válunk Jézus szerinti felebaráttá, amikor meglátjuk önmagunkat a másik emberben, és megéljük az egységet.

Ki az én felebarátom tehát? Mindenki, akit Isten teremtett, és mindenki, aki segítségre szorul. Ne legyünk személyválogatók, mert ha mi elfogadjuk Isten és mások irgalmas segítségét, akkor nekünk is ugyanazt kell tennünk. A világ áhítozva várja az irgalmas felebarátok megjelenését. Ámen.

Teremtő Isten! Köszönjük neked, hogy ma is tanítottál bennünket, és utat mutattál számunkra a felebarát kérdésében. Adj erőt, hogy mindenkor az egységet szolgáljuk, és készek legyünk mindig az irgalmat gyakorolni személyválogatás, előítéletek és általunk szabott feltételek nélkül. Krisztusért kérünk, hallgasd meg imánkat! Ámen.   

                                                               Pakulár István, Tasnád