Imahét – 2. nap

„Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Lk 10,27

Ki ne ismerné közülünk Jézus tanítását a szeretetről, melyet Isten kér és elvár részünkről? És ki ne ütközött volna akadályokba annak teljesítése során? Személyválogató természetünkből kifolyólag nem tudjuk elsajátítani a feltétel nélküli szeretetet és nem tudunk elmélyülni annak megélésében. Pedig tudjuk, hogy a felebaráti szeretet a keresztyén élet egyik alaptanítása. Ezek szerint már a keresztyén élet alapjainak teljesítése során elbukunk? Akkor hogyan várhatna el tőlünk Isten nagyobb dolgokat?

A szeretet parancsának teljesítését az is nehezíti, hogy mint ahogyan nem válogathatom meg szomszédjaimat, ugyanúgy felebarátaimat sem. Mennyivel könnyebb lenne, ha megválogathatnám, hogy kik legyenek az én felebarátaim! Mert akikhez közel állunk, akikhez ragaszkodunk, azok irányába könnyebben ki tudnánk mutatni szeretetünket – gondoljuk. De hányszor adósok maradunk a szeretettel még a hozzánk legközelebb állók felé is!

Mit jelent szeretni? Azt jelenti, hogy odafigyelek szükségleteikre, vagyis jó szívvel segítek. Azt jelenti szeretni, hogy elfogadom tökéletlenségeiket, vagyis tudok megbocsátani. Azt jelenti, hogy bátorítom reményeiket, törekvéseiket, vagyis Istenhez vezető felebarátjuk vagyok.

Miért olyan fontos a szeretet? A Biblia tanítása szerint „a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1Jn 4,7). Amikor önzetlenül szeretünk, akkor az Isten jelenlétéről tesz bizonyságot mibennünk. Mert a szerető ember a maga önzetlenségével el tud végre szakadni önmagától, az egójától, és ez mindig Istenhez és embertársainkhoz visz közelebb. Akár azt is mondhatjuk, hogy a szeretet megkeresése szívünk mélyén nem más, mint Isten keresése. Az önzetlen szeretet pedig Isten jelenlétének a jele életünkben. Minél inkább megismerem Istent, annál közelebb kerülök a szeretethez, annak megértéséhez és annak gyakorlásához. Íme tehát, a szeretet az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy igazi keresztyének vagyunk-e.

Jézus egész tanítása az Isten-szeretetre és a felebarátszeretetre épül, az evangéliumok alapján pedig a kettő átfedésben van egymással. János levele még egyértelműbbé teszi, hogy a felebaráti szeretet nem hiányozhat Jézus tanítványának szívéből, mert az megkérdőjelezi az Isten-szeretet jelenlétét is: „aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1Jn 4,20b).

Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye. Boldog csak akkor lehetsz, ha tökéletes összhangban élsz ezzel a törvénnyel. Ha szereted Istent és szereted felebarátaidat „teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből”. Ámen.

Téged kérünk szerető Istenünk, hogy kőszíveinket változtasd át érző és szerető hús szívekké, melyek őszintén tudnak szeretni Téged, hűséges Atyánkat és felebarátainkat, kiket mellénk rendeltél. Ismerjük szívünk csalárdságát és tisztában vagyunk azzal is, hogy nagyon sokszor híján vagyunk a szeretetnek. De azt is tudjuk, hogy Igéd és Szentlelked által Te munkálkodsz mibennünk, és a helyes útra tudsz irányítani bennünket. Törj le bennünk minden ellenállást, hogy tudjon bennünket magával ragadni az őszinte szeretet, és tudjunk ezzel megnyilvánulni Feléd és embertársaink felé is egyaránt. Ehhez kérjük áldásodat! Ámen.

Nagy Róbert, Magyarcsaholy