Dobra egy szeretni való magyar református falu, amely az írott források szerint már több mint nyolcszáz éve létezik itt, a Kraszna folyó völgyében, a szatmári-szilágysági Bükk hegység nyugati lejtőjén.

Dobra Erdély északnyugati részén, a Partiumban található, Szatmár megye déli részén, Szatmárnémeti és Zilah között az E81-es út mellett, Szatmárnémetitől 45 kilométerre. A falu hivatalos, román megnevezése is Dobra.

A település közigazgatásilag Szopor községhez tartozik, amelyet hét falu alkot: Alsószopor, Felsőszopor, Dobra, Nántű, Gyirókuta, Rákosterebes és Szekerestanya. A község központja a hat kilométerre fekvő Alsószopor. Dobra a következő falvak szomszédságában található: északon Béltek határolja, északnyugaton Ákos, délnyugaton Alsószopor, délen Nántű, keleten Rákosterebes és Boldád. Közeli mezőváros: Erdőd. A faluból jó időben látni az ákosi református műemléktemplomot, a krasznamihályfalvi fürdőt, templomot, sőt egészen Nagykárolyig is el lehet látni a szőlősdombokról tiszta időben.

Dobra határában hatalmas tölgyfák, ezüstkérgű bükkfák díszlenek, cserfák, akácfák díszítik a még megmaradt erdőket. Előtte szőlővel és jó borok ígéretével kecsegtető domboldalakat látunk, melyek híressé tették a falut. A domb tövében, határának nyugati részét a meglehetősen keskenymedrű, fűzfabokrokkal tarkított, kanyargó vizű Kraszna szegélyezi. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a nagy magyar Alföld felé, amely itt kezdődik. A dombok között pedig évszádok óta termesztik a szőlőt, amely sok ember számára megélhetést és a falunak jó hírnevet hozott.

A település 579 házában a 2002-es népszámlálás adatai szerint 1147 lakos él, melyből 1135 magyar, 12 román nemzetiségű. Felekezeti szempontból vizsgálva a lakosságot a reformátusok lélekszáma 911, a jehovistáké 117, a többi lakos más vallást követ. Ma már nagyon fogy a lakosság, a református közösség kevesebb, mint 800 lélek.

 

A falu és az egyházközség története

Dobra neve legelőször a Váradi Regestrumban szerepel. A latin nyelvű szövegben szórványemlékként a Dabra és a Dobur névváltozatok tűnnek fel három dokumentumban, ezeket 1213-ban, 1214-ben és 1219-ben jegyezték le. 1383-tól már a Dobra névalak szerepel az okiratokban. Borovszky szerint Dobra „már ősidők óta megtelepedett hely.” Ez a megállapítás a régészeti leletekkel bizonyítható, ugyanis a Pogány vár nevű dombon bronzkori eszközöket és karikákat találtak. Több régészeti lelet bizonyítja, hogy itt állandóan laktak, előbb szlávok, aztán magyarok. A Váradi Regestrumban a szomszédos települések később jelennek meg, mint Dobra, amelyet 1213-ban említenek. 1383-ban Dobra még királyi birtokként szerepel, de 1390 után már más birtokosa van.

Dobra egyházilag a reformáció előtt az erdődi főesperességhez tartozott. Egyházas hely volt, tehát volt temploma, 1456-ban Lőrinc nevű plébánosát említi az oklevél. A plébánost és skolasztikusát, „Literatus” Tamást a szántói Bekcs László familiárisaival és jobbágyaival megverte és házát kifosztotta. Templomát „kőből, hajdan a nagyságos prépost úr építette, de teljesen elpusztult; sekrestyéje volt, a római katolikusokhoz tartozott”, később református lett a falu. A reformáció ezen a vidéken 1527-től kezdett terjedni a Drágfiak pártfogása alatt, fő terjesztője és védelmezője Drágfi Gáspár volt 1545 körül.

 

A református egyházközség a kezdetektől (1601-1740)

A reformáció ezen a vidéken igen korán elterjedt. Alig 30-40 évvel a reformáció elindulása után már a környéken megjelenik a református tanítás. A  dobrai református egyház korai történelmére vonatkozó első adat 1601. december 6-ból ismert. Ekkor nevezték ki a dobrai gyülekezetbe református lelkésznek Debreczeni Ferencet. 1613. február 16-án Bányai Istvánt küldte a debreceni főhatóság lelkészként Dobrára, majd a következő pontos dátum, amely az egyházkerületi levéltárban fellelhető Dobrára vonatkozólag 1715. június 21., amikor Krassai Andrást ordinálták a gyülekezetbe.

Első harangja 1604-ből volt, már nincs meg. Ma is megvan az a rendkívüli értékű okirat is, amelyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bocsátott ki 1654. október 11-én,  mint az egyház patrónusa, s ebben a lelkészeknek járó dézsmáról intézkedett. Az iraton a fejedelem pecsétje és sajátkezű aláírása látható. Fentmaradt a dobrai lelkészi díjlevél 1664-ből, és ami még fontosabb, az iskolamesteré 1652-ből, tehát akkor  már volt egyházi iskola Dobrán. A reformációt követő években a környéken, azaz Krasznabélteken, Erdődön, Szatmáron és Óváriban zsinatokat tartottak, ez azt mutatja, hogy ebben a korban már erős volt a vidéken a református egyház. Az 1711-es szatmári béke után Károlyi Sándor lett az erdődi és bélteki uradalmak tulajdonosa és katolikus főúrként igyekezett birtokán a református egyházat háttérbe szorítani. Az ő idejében kezdődött el a svábok betelepítése Szatmár vármegyébe. 1729 január 16-án például az erdődi református templommal egy fedél alatt lévő kápolnáját  a sváboknak adta, aminek az lett a folytatása, hogy 1763-ban az egész templomot a sváb katolikusok kapták meg.  A reformátusokat erőszakkal küldték el Erdődről, s az erdődi kriminális szék 1768. október 5-én azt jelentette a helytartó tanácsnak, hogy a református jobbágyok Erdődről Dobrára, Szatmárhegyre és Géresre  költöztek el, és a prédikátor-, valamint a mester–tanító – házait és telkeit a beköltöző svábok üresen találták. Ennek emlékére 2011-ben ezek a falvak emléktalálkozót tartottak Erdődön. Ugyancsak ebben a korban történt, hogy a Károlyiak igyekeztek külön tiszta katolikus helységeket kialakítani, s ahol reformátusok voltak többségben oda telepítették át a katolikus falvak református lakóit. Így a szomszédos Krasznabéltekről is már 1730-ban áttelepítették a reformátusokat Dobrára, akik az egyházmegyei jegyzőkönyvek szerint úrasztali eszközeiket is magukkal hozták.

 

A templomépítés – 1799

Odor István lelkész azzal írta nevét kitörülhetetlenül a dobrai egyház történetébe, hogy az ő szolgálata alatt és írányítása, szervezése melett épült meg a ma is álló szép templom. A templom építésének rövid történetét Kupán István egykori dobrai lelkész így foglalta össze: „Nagyon kevés feljegyzés áll rendelkezésre jelenlegi templomunk történetére vonatkozóan. Régi anyakönyvek, jegyzőkönyvek feljegyzéseiből, valamint számadástöredékekből megállapítható, hogy építését 1795-ben kezdték el, amit sok huza-vona előzött meg. A gyülekezet egyik része a régi fatornyú templom kijavítása mellett állt ki, míg a másik – nagyobb része-, annak lebontása és új templom építése mellett rántott kardot. Ez utóbbiak elgondolása érvényesült végül annak következtében, hogy a régi templom fatornyára kötelet kötöttek és ökrökkel lehúzatták. Ezzel természetesen megrongálódott a templom is, úgyannyira, hogy az ellenzék is jobbnak látta az új templom építéséhez csatlakozni, amit hamarosan tett is követett. Téglát égettek, követ hordtak, fát szereztek, és megkezdődött a munka. A rávaló pénzt gyűjtés és megajánlás útján gyűjtötték össze. Ez a munka 1799-ben már a befejezéséhez közeledhetett, mert június 25-én presbiteri jegyzőkönyvbe vetette az akkori prédikátor, hogy a templom mennyezete elhelyezése iránt „a szatmárnémeti asztalos mesterrel contractusra mennek” – azaz szerződést kötöttek a mennyezet elkészítéséről. Ennek eredménye ma is látható, eredetiben, csak arról nincs feljegyzés, hogy a mennyezet festését ki készítette. Igen érdekes elgondolással akarta jelképezni Isten jelenvalóságát, s azt, hogy Isten mindent lát, mert a nagy káoszból elővilágít egy szem. Két bekerített, tehát elkülönített részen ez a szám olvasható: 1799. Itt kell idéznünk Mihály Ferenc művészettörténész alábbi  megállapítását: „Nem kevésbé érdekes a dobrai templom festett famennyezete 1799-ből. A hajdan nem olyan messzi, ma már elég távoli viski- és huszti templomokhoz (Kárpátalja) hasonlóan nem kazettás mennyezetet készítettek, hanem egy nagy barokk, cirádás, márványozott, aranyozott, stukkós mennyezetet festettek deszkákra.” Ez a mennyezet ma is eredeti állapotában megvan. 1803. augusztus 28-án nagy ünnepség keretében felszentelik, mikor is a templomban papolt Tóth –Joó?- Pál uram nagy dícsérettel, a templom készítésénél pedig Kovács Imre uram, szentkirályi – nagykárolyi? -prédikátor. Többet nem ír a templomszentelésről. A nehézségek ellenére tovább gazdagodott a gyülekezet. Felépült a templom, a szószék, a szószék teteje, sőt toronyórát is készíttetnek. 1804-ben elkészült a parókia és az iskolaház. Ez a parókia áll fenn az 1960-as évekig. Ma az alapjai megvannak, de ráépült az új, ma is álló remek épület, ami szintén parókia.

A lassan megerősödő gyülekezet 1814-től kezdve folyamatosan fogad legátust a három fő ünnepen. Ez azt mutatja, hogy a rengeteg építkezés ellenére is a gyülekezet anyagilag stabil lett. 1815. február 2-án nyitottak meg egy temetőt. 1829-ben két földrengés rázta meg Dobrát, de nagy kár nem érte. 1836-ban befejeződik a toronyépítés, de erről nagyon kevés adat van, csak a kifizetett összegek leírása. Nem tudjuk, hogy volt-e avatóünnepség, vagy sem. Ezidőben iskolát is építenek az egyre gyarapodó lakosságú faluban, amit az egyházközség visz végbe. Az orgona 1867. november 6-ára  készült el. Hat év után javításra szorult, de nem működött úgy, mint régen, s végül eladták a krasznaszentmiklósi ref. egyháznak, s helyette egy buzgó egyháztag az összeget kiegészítve a maga költségén hozatott orgonát 1906-ban, amelyet a híres orgonaépítő, Országh Sándor épített. Ma is megvan, jól működik. 1864-ben új úrasztalát készítettek, ma is ezt használjuk, kitűnő állapotban van.

Korány János akkori lelkész a reformáció 400. évfordulójára írja meg az egyházközség első összesített történetét, 1918. január hó elsején, amelyet kéziratban a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában találtunk meg 2010-ben Debrecenben. A 2011-ik esztendőben készült el Dobra átfogó falu és egyháztörténete, amely könyv formájában is napvilágot lát.

 

Jelenkor

Ennyit az egyházközség múltjáról. Látott e gyülekezet jobb és rosszabb időket is. Napjainkban egy 2009-ben felújított templomban gyűlünk össze minden vasárnap kétszer. Az imádkozni vágyók leginkább délután jönnek. A toronyban két harang hívja a templomba jövőket. Az egyik, több mint 100 éves harangon a következő felirat van: „Isten nagyobb dicsőségére öntették a dobrai ref. egyház hívei közadakozásból 1911. évben. Öntötte Egry Ferenc Kisgejőcön 1911.” A másik oldalán:

„Hangom hívja Isten imádásra,

Elkíséri utolsó útjára

a földnek halandó vándorát.

Vész ha támad s rémes lángja pusztít,

kondulásom minden embert buzdít,

védelmezni egymás vagyonát!”.

Téli időben működik a Nőszövetség csigakészítő csapata, akiknek sok éves munkája eredményeként 350 személyre vettek étkészletet, minden hozzávalóval együtt. Ugyancsak a csigázásból az egész templomban minőségi perzsaszőnyeget vettek, és számos alkalommal résztvettek a gyülekezet terheinek hordozásában.

2008-ban Turulmadaras emlékművet készíttettünk, Deák Árpád szobrászművésszel. Ez az emlékmű őrzi a háborúkban elesett katonák neveit. Ez jelenleg Szatmár megye legnayobb turulmadár szobra. Az emlékmű mellett áll két eredeti kopjafa, rajtuk egy bibliai idézet és egy rész a Szózatból.

A gyülekezet három alkalommal 2008-tól minden évben megszervezte a Dobrai Szüreti Fesztivált, ami nemcsak a gyülekezet, de az elszármazottak ünnepe is volt. Helyet kapott benne: istentisztelet, ünnepi műsorok, helyi fiatalok népviseletes felvonulása, színdarabja. Volt tánc, kiállítás, bográcsfőző verseny, gumicsizma hajító verseny, és persze minden földi jó. Mindegyiket jótékonysági bál zárta, aminek eredményeképpen a begyűlt pénzt a gyülekezet szükségleteire fordítottuk. Így lett meg 2008-ban a templom fűtése, és 2010-ben a templomtető festése.

Ma a gyülekezetnek 11 tagú presbitériuma van. Gondnokok: Forgács István és ifj. Gáti Imre. Presbiterek: Fekete Bertalan, Fülöp József, Győrfi Endre, Megyesi Zsigmond, Pákai Ferenc, Pákai László, Sipos Tibor, Suhó Zoltán, Zabolai Sándor. A presbiterek együtt igyekeznek megtenni mindent a gyülekezet előrehaladásáért. Idén a temetőt kezdték el rendezni, alakítani, hogy egy szép és tiszta temetőbe nyugodhassanak az elhunytak.

Sajnos a munkálatok öröme mellett meg kell említenünk, hogy rengeteg a temetés. Évi 25-30 temetés jut 5-6 gyermek keresztelőre. Ha a felnőttkereszteléseket is beleszámítjuk, akkor is minden évben apadunk. Öt év leforgása alatt 120 temetés volt.

Az ifjúsági csoport jól működik, minden pénteken találkozunk, bibliaóra, játék, énekszó jellemzi ezeket az együttléteket. Résztvesznek a gyülekezet közmunkáin, segítenek a Degenfeld központban Hadadon, segítenek a Szüreti Fesztiválok lebonyolításában, ünnepi műsorokban, stb. Teológusa is van a gyülekezetnek: Kürti Beáta, aki jelenleg Sárospatakon tanul.

Két testvérgyülekezete is van a gyülekezetnek: Garderen, Hollandia és Kazincbarcika, Magyarország. A hollandoknak köszönhetően van a gyülekezetnek egy imaterme, egy konyhája, minden felszereléssel együtt, bennti mosdó, és következik vendégszoba kialakítása. Az ő támogatásukkal a fekvőbetegeknek pelenkát adunk, hogy ezzel is enyhítsük a terheket. A kazincbarcikaiakkal pedig igazán testvéri a kapcsolat, minden évben kirándulásokkal, közösen szervezet programokkal erősítjük egymás hitét és az összetartozást.

Az elmúlt években a templomkertet is sikrült rendbe tenni. Az elöregedett fenyő és tujafák helyett rózsák díszitik a templomkertet, melyek egész évben virágoznak. Tavasszal pedig a holland tulipánok borítják virágba a templomkertet.

Több éve van a gyülekezetnek honlapja is: http://dobra.hupont.hu. Ott több információt is találhatunk!

Magunkról annyit, hogy 2001 óta vagyunk lelkészek a feleségemmel, Kurta-Tőtös Beátával együtt. Tasnádszántón, Pelekesziben és Érkőrösön kezdtük a szolgálatot. Dobrán 2006. október 15-től vagyunk. Feleségem Hadadon lelkész, illetve vezeti ott a Degenfeld Központot. Két gyerekünk van: Tímea, aki 5 éves, és Csanád, aki 4 éves. Szeretjük ezt a gyülekezetet és imádkozunk sokat értük, hogy továbbra is előre haladjunk egységben, békességben. Isten segítsen meg ebben minket és a gyülekezetet!

 

Kurta-Tőtös Szabolcs