Home Államalapítás ünnepe

Államalapítás ünnepe

20 aug

Államalapítás ünnepe

„Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!” (1Sám 8:20)

A Kánaán földjén letelepedett választott népet hosszú időn keresztül bírák vezették. Isten rendelte őket Izráel élére, hogy az Ő törvényeire tanítsák a népet, bíráskodjanak felettük, harcok idején vezért rendeljenek, hogy megvédhessék országukat az ellenségtől. Sámuel bíráskodása idején Izráel vénei és a nép királyt kértek. Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak. Istentől pedig a következő választ kapta: „Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt!” (1Sám 8,22)

Az államalapítás ünnepe -melyet ma ünneplünk- I. (Szent) István király nevéhez fűződik. Ő helyezte le államiságunk alapjait, építette ki az egyházi és világi intézményrendszert, a magyarságot pedig keresztyén hitre térítette. Az 1000 karácsonyán megkoronázott király az országot, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes keresztyén állammá szervezte át. Ha nem így tett volna, lehet hamar széthullott volna birodalma.

Láthatjuk akár a választott nép, akár a magyar nép történelméből, hogy csak azon a népen van az Isten áldása, amelyiknek egy, a hit és az egyház iránt elkötelezett vezetője van. Ma, amikor újra reneszánszát éri a keresztyénség háttérbeszorítása, az isteni törvények megkérdőjelezhetetlensége, a családi értékek vitathatatlansága, jó újra feleleveníteni, hogy csak annak a népnek és annak a családnak van megmaradása, amelyiknek egyetlen vezetője van: Isten. Ámen!

Uram, te voltál nékünk hajlékunk eleitől fogva. Országot adtál, keresztyén gyermekeiddé választottál, népünkről gondoskodtál évszázadok óta. Kegyelmedbe ajánljuk magyar református közösségünket, oltalmad és áldásod legyen rajtunk! Segíts értékelni és megvigyázni az őseinktől kapott földet. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
“Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.