Fénysugarat küld nekem az Úr

„Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.” (Zsoltárok 18,29)

Képzeld csak el, keresztyén testvérem, ha elindulnál egy éjszakai útra, és nem lenne kivilágítva előtted az út. Milyen nehéz lenne így előre jutni. Nem látnád a kijelölt utat, amin haladnod kell. Összeütköznél másokkal. Mindig rettegésben lennél, mert nem tudnád épp milyen veszély leselkedik rád.

Életünk során gyakran jutunk olyan helyzetekbe, amikor a sötétségben kell járnunk. Előfordulnak nehézségek, veszteségek és próbatételek, amelyek eltakarják az utunkat, és elhomályosítják a kilátásainkat. Ám a legmélyebb sötétségben is létezik egy reménysugár, amely keresztüljut a felhőkön, hogy eloszlassa a kétségeket és a félelmeket. Ez a reménysugár pedig maga az Úr.

Amikor úgy érzed, hogy minden elveszett, Isten gyújt neked is mécsest, hogy eloszlassa a sötétséget. Ő az, aki fénysugarat küld a zűrzavarban és a kétségbeesésben. Nincs olyan mélység, amelyben az ő szeretete és kegyelme ne érne el téged.

Egy mécsláng apró, de ereje hatalmas lehet. Ugyanígy az Úr szeretete és gondviselése is képes áthatolni a legnagyobb sötétségen és felgyújtani a reményt. Ő képes átalakítani a szenvedést erővé, az elkeseredést örömmé, a kétséget pedig bizalommal teli hitre.

Amikor úgy érzed, hogy éjszaka van az életedben, emlékezz erre az igére! Biztos lehetsz abban, hogy soha nem vagy egyedül. Az Úr mindig veled van, hogy megvilágítsa az utadat. Ő áldjon meg téged és legyen veled fénysugara életed minden napján! Ámen.

Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Világosságodban vezess engem és kegyelmedben őrizd meg szívemet! Ámen.

Sebestyén Elek Előd