Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak

„Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.” (Zsoltárok 17,5)

Milyen úton halad az életed? Boldog vagy? Elégedett vagy? A megfelelő helyen érzed magad vagy nem találod a saját utad? Rátaláltál már az Úr ösvényére? Ha igen, ragaszkodsz is ahhoz, vagy csak hébe-hóba lépsz rá?

A zsoltáros bizonyságot tesz: léptei ragaszkodnak az Úr ösvényéhez, lába nem inog meg. Jó az Isten ösvényén járni. Annak ellenére, hogy egyre ismeretlenebbé válik az ösvény fogalma a mai fiatalok számára. Mindenki gyorsan akar haladni. Már nem jók az egyszerű utak, autópályák kellenek, ahol száguldani lehet. Egy ilyen világban az Ige visszafogottságra int. Válaszd a legegyszerűbb és legegyenesebb utat: az ösvényt. Én életemben először édesanyámmal és a testvéreimmel  jártam egy ösvényen. Soha nem is felejtem el. A szőlősbe tartottunk. Édesanyám átvezetett a patak fölött fekvő rozoga hídon, a rétet átszelő keskeny ösvényen, és így érkeztünk meg a domboldalán meghúzódó szőlősbe. A legrövidebb, a legegyszerűbb és a legszebb útvonalat választotta. Lassan lehetett haladni rajta. Ha szembejött velünk egy falubeli, megálltunk és beszélgettünk. Azóta sok minden megváltozott, talán már az az ösvény sincs meg.

Ilyen az Isten útja: a legrövidebb, a legegyszerűbb, a legszebb, a legcsendesebb. Ezen az úton nem lehet és nem kell gyorsan haladni. Itt van idő Isten igéjére figyelni minden nap. Itt van időnk egymásra: a családunkra, a szeretteinkre, a barátainkra. Van időnk Istennel és egymással beszélgetni. A mi döntésünk, hogy melyik ösvényen vagy éppen „autópályán” halad az életünk. Ámen!

Mennyei jó Atyám, lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak. Hűségedben tarts meg, hogy soha le ne térjek a helyes útról. Segíts, hogy másokat is erre vezethessek! Ámen!

Sebestyén Elek Előd