Az Úrra tekintek szüntelen
„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van”. (Zsoltárok 16,8)
A kastélykertben ültem a padon. Láttam az impozáns kastélyt, láttam a fákat, láttam a sétáló embereket. Minden szép volt, de a legszebb mégis az volt, amikor a tekintetem felfele emelkedett. Szinte fölöttem észrevettem két gerlicét az egyik fa ágán. Rácsodálkoztam a gyönyörű látványra. Sohasem láttam volna meg őket, ha csak horizontálisan néztem volna a környezetem. Ha nem nézek vertikálisan, nem láttam volna meg azt a csodát, ami fölöttem van.
Nem mindegy tehát, hogy merre vagy kire nézünk. A zsoltáros örömmel jegyzi meg: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg.” Ma arra szeretném bátorítani és emlékeztetni mindannyiunkat, hogy Isten mindig jelen van életünkben. Nemcsak mi figyeljük, keressük, Ő is folyamatosan figyeli és kíséri lépéseinket. Nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkben, örömeinkben vagy bármilyen más élethelyzetünkben. Isten mindig jelen van, mindig velünk van. Ő ismeri szívünket. Nemcsak távolról figyel, hanem aktívan részt vesz az életünkben. Ezeket azonban észre kell venni.
Mi hányszor vettünk észre olyan jeleket, hogy Isten vezet minket és gondoskodik rólunk? Lássuk meg ezeket! Ne csak a szürke problémáinkat lássuk, hanem Isten jóságát, gondviselését és teremtett világának szépségeit is!
Drága testvérem! Az Úr szemei mindig rajtunk vannak. Ő szeretetével és gondviselésével vezet minket. Ezzel a biztos tudattal induljunk a ránk váró hétnek! Engedjük, hogy Isten irányítsa lépteinket! Ámen!
Uram, szemeimet a magasba emelem, rád tekintek szüntelen. Nem tántorodom meg, mert te jobbomon vagy. Köszönöm! Áldott legyen szent neved! Ámen!
Sebestyén Elek Előd