Isten nem feledkezik meg a nincstelenekről

„Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről!”  (Zsoltárok 10,12)

Szegények mindenhol vannak, de a nagy városok hajléktalanjait látva ez a jelenség még inkább szembetűnő. Minél nagyobb egy város annál nagyobb a nagyobb a gazdasági eltérés a különböző társadalmi rétegek között.

Ma egy igazán különleges igeszakaszra összpontosítunk, amely a nincstelenekre fókuszál. A zsoltáros megszólítja az Urat, hogy emelje fel kezét és ne feledkezzen meg a szegényekről. Amikor azt kéri az Úrtól -és vele együtt mi is sokszor-, hogy emelje fel kezét és ne feledkezzen meg a rászorulókról, akkor egyúttal kifejezzük az Istenben való bizalmunkat is, akinek hatalmában és akaratában áll segíteni a szűkölködőkön. Az Úr keze erőteljesen megtartja és védelmezi a szegényeket. Nemcsak figyel rájuk, hanem meg is szabadítja őket a nyomorúságtól. Ám nemcsak neki kell cselekedni! Mi magunk is tehetünk a nélkülözőkért. Jézus életében és tanításaiban különleges figyelmet fordított a szegényekre, az elesettekre és az elnyomottakra. Ő maga példát mutatott a szolgálatban és a könyörületben. Hasonlóképpen, mi is hívást kapunk arra, hogy legyünk Isten szeretetének eszközei a szükségben szenvedők életében. Ez lehet anyagi segítség, lelki támasz vagy csupán egymásra való odafigyelés, egy néhány kedves szó.

Legyenek hát szavaink és tetteink az Úr kezének cselekedetei a világban! Ne feledkezzünk el soha a nincstelenekről! Áldjon meg minket az Úr, hogy áldásokat közvetíthessünk mások felé! Ámen!

Gondviselő Istenem! Te, aki öltözted a mező liliomait és táplálod az ég madarait, jóságoddal tekints a nincsetelenkre is! Rendeld ki mindenki számára a mindennapi kenyeret, és nyújts oltalmat jelentő tetőt a legszegényebbek, a hajléktalanok feje fölött is. Ámen!

Sebestyén Elek Előd