Anyák napi körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek
„Oh, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint” (Mt 15, 28)
Kedves Testvéreim, az Úr Jézus Krisztusban!
Anyák napja alkalmából a mi Istenünk a Máté evangéliuma 15. részének 21- 28-ig verseivel keresi a szívünket. Ez az ige arról a pogány asszonyról szól, aki leánya gyógyulása érdekében megy Jézushoz. Szíró – föníciai asszony, aki nem tartozik a választott nép körébe. Tisztában van azzal, hogy neki nincs joga Izrael igaz tanítómesteréhez személyes kérésével közeledni, de mégis megteszi. Jézushoz kiált beteg lánya érdekében, aki az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Nem lehet pontosan tudni, hogy milyen betegségről van itt szó, de abban az időben, ha valaki súlyos, gyógyíthatatlan beteg volt, arra azt mondták, hogy gonosz lélek gyötri.
Kedves Testvéreim, ennek az édesanyának a kiáltásában magunkra ismerünk. Ha baj van a családban, ha beteg a gyermek, imáinkkal az egeket ostromoljuk, főként, ha már minden emberi segítség elfogyott. „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” (22. v) – hangzik az asszony kérése, majd még hangosabban kiált Jézushoz: „Uram, légy segítségül nékem!” (25. v). Ez az imádság a mindenkori anya-gyermek szoros kapcsolatára utal. A gyermek fájdalma és szenvedése úgy tűnik, az anyának fáj jobban. Ha a gyermekünk beteg, az egész családunk szenved. A család tagjainak a szívére is ráterhelődik az aggódás és a félelem a szenvedő gyermek miatt. Kiváltképpen az édesanya hordja aggódó lelkével beteg gyermeke gondját, s ha kell, éjt nappallá téve ott őrködik a betegágya mellett. Igen: a gyermekről való gondoskodás és aggódás az édesanyák sorsa, s ez az anyaméhben kezdődik el és egészen a sírig tart.
Vajon meg tudjuk-e ma köszönni édesanyánknak azt a sok törődést és közbenjáró imádságot, amit halkan, vagy hangos szóval mondott el a mi Urunknak gyógyulásunkért. Amikor bajban voltunk, ő könyörgött jobbulásunkért, betegségből való szabadulásunkért. Vajon tudunk-e mi is őszinte, szívből jövő könyörgésünkkel odafordulni Jézus Krisztushoz, a mi megváltó Urunkhoz az édesanyákért, gyermekekért, családunk tagjaiért, népünkért és nemzetünkért és az oly nagyon óhajtott békéért? Ha ilyen minta-anyák jártak előttünk az életúton, valósággal a lelkünkbe égett anyai példájuk. Mi sem tehetünk másképp: ha beteg a gyermek, ha baj van a családban, már tudjuk, Kihez kell sietnünk gondjaink megoldásáéért. „Uram, könyörülj rajtam” – így imádkozunk, abban a bizonyos hitben, hogy Ő tud és akar segíteni rajtunk.
Megdöbbentő látni, ahogy ez a pogány édesanya segítségért kiállt Jézushoz, de Ő úgy tesz, mintha nem hallaná ezt a kiáltást. Szíve tele van részvéttel, együttérzéssel, mégis így szól az asszonyhoz: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni” (26.v). A zsidók gyakran nevezték a pogányokat ebeknek. Jézus szándékosan mondta, amit mondott, hogy azzal próbára tegye az asszony hitét. De az asszony nem távozik onnan haraggal, sértődöttséggel, hanem szelíden és alázatosan így szól: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról alá hullanak.„ (27.v) Feltevődik bennünk a kérdés, hogy amikor Isten nem válaszol imáinkra, vajon nem is törődik velünk és szeretteinkkel, vagy így vizsgáztat éppen? Vajon hiszünk-e benne igazán, mint Isten Fiában, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön? Ő, aki életét adta a kereszten minden emberért, a kiválasztottakért és pogányokért, hogyan fordítaná el tekintetét azokról, akik hittel kiáltanak hozzá? Jézus Krisztus azon a napon meggyógyítja ennek az édesanyának a gyermekét, és elismerően így minősíti hitét: „Óh, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” Íme, egy asszony, aki nem félt attól, hogy pogánysága miatt elutasítja őt Jézus. Egy asszony, aki nem sértődik meg, ha ebnek nevezik őt, hiszen az ő gyermeke sorsa mindennél fontosabb. Nem akarja másoktól elvenni a fiak kenyerét, csupán néhány morzsát kíván abból a kegyelemből, amit Jézus Krisztus hozott el ennek a világnak. Ezt a kegyelem morzsát ajándékozza nekünk is az Úr Anyák napjára, hogy éljünk vele mi magunk és a házunk népe: mindannyiunk üdvösségére. Nekünk, édesanyáknak az a küldetésünk, hogy szeretett családunkért imádkozzunk. De keresztyén gyülekezetként, nőszövetségként imádkoznunk kell egész népünkért, Európa népeiért, a békéért, a Kárpát-medencében és a világban élő népekért. Istenünk hallani akarja édesanyai könyörgésünket, meg akarja gyógyítani beteg világunkat.„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7,7)
Boldog anyák napját kívánunk minden édesanyának, nagymamának, nőszövetségnek és gyülekezetnek. Köszönetünket fejezzük ki az anyaszentegyházban végzett nőszövetségi szolgálatukért, példamutató, imádságos életükért.
II.
Ezúton tájékoztatjuk a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségének tagjait, hogy a 2023. évi nagykonferenciát szeptember 23-án, Diósadon tarjuk, a Zilahi Református Egyházmegyében. Vezérigénk:” Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem, és én örök életet adok nékik…” (Jn 10,27-28). A konferencia témája: Életünk és szolgálatunk a krisztusi örökség fényében.
Konferencia füzetet szeretnénk kiadni a találkozónkra, amelybe kérjük az egyházmegyei nőszövetségi beszámolókat beküldeni. Mindezek mellett gyülekezeti eseményekről szóló írásokat, szép verseket, jól sikerült képeket is várunk. Ezt az anyagot a megyei elnöknőkhöz kérjük elküldeni, akik az én Email címemre továbbítják azt június 20-ig.
Minden Nőszövetségnek ajánljuk a megyei találkozók megszervezését is a nyár folyamán.
Köszönettel és szeretettel,
Bogya-Kis Mária
egyházkerületi nőszövetségi elnök
Hozzászólás