Áldott legyen az Isten mindenért!

„Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.” (Zsoltárok 7,18)

Egy újabb hét telt el. Mi az, amiért most hálás a szíved? Az életedért? Az egészégedért? A családodért? A barátaidért? A munkahelyedért? A vagyonodért? A sikereidért?

Nagykárolyban a héten nagyon sokan közösen adtak hálát azért, mert újra helyet kapott a városunkban nemzeti imánk szerzőjének szobra, aki valamikor itt élt, dolgozott, járta ennek a barátságos városnak az utcáit.

Sokszor nemcsak mindezekért, hanem még azért is hálát kell adnunk, aminek első látásra nincs mit örvendeni. „Egy idős földműves a feleségével, a fiával és két kis unokájával éldegélt. A földjüket egyetlen lovuk segítségével művelték meg, és épp hogy eltartották magukat. Egy nap a lovuk elszabadult és eltűnt a dombok között. A fiú egész nap kereste és hívogatta, de a lónak nyoma veszett. A szomszédok igen sajnálkoztak a felmérhetetlen veszteség miatt és csak sápítoztak, hogy lám a „nagy imádságos ember” most majd miként is tudja megművelni a földjét? Az idős ember azonban csak az égre nézett, és csak ennyit mondott: „áldott legyen az Isten mindenért!”. Néhány hét múltán egyszer csak visszatért a ló, két másik gyönyörű vadlóval. Amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta: „áldott legyen az Isten mindenért!”. Az idős ember fia nem állhatta meg, hogy meg ne próbálja betörni az egyik musztángot, ami korántsem volt veszélytelen dolog, úgyhogy le is esett a lóról és alaposan eltörte a lábát. A szomszédok megint csak sajnálkozni kezdtek a baleset miatt. Nem úgy az idős ember, aki az égre tekintett és megint azt mondta, hogy „áldott legyen az Isten mindenért!” Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, hogy besorozzanak minden hadra fogható fiatalembert. A szomszédok fiait is mind elvitték, ám amikor a törött lábú fiút meglátták, őt lehagyták a listáról. Most – kérdezhetjük – szerencse volt ez vagy szerencsétlenség? Mert az emberünk erre is csak azt mondta: „áldott legyen az Isten mindenért!”.

Bizonyára számtalan okod van neked is köszönetet zengeni Istennek. Köszönd meg! Van mit. Ámen!

Áldott légy Istenem mindenért: a reggel felkelő Napért, az eső cseppjeiért, az erőért, amivel dolgozhatunk, a szeretetért, melyekkel szíveket gyógyíthatunk, a jóságodért, amivel gondoskodsz rólunk, Szent Fiadért, aki életét adta értünk! Ámen!

Sebestyén Elek Előd