Megbocsátó szeretet

„Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.” (Jób 31,29-30)

Mióta bűn van a világban, azóta irigység, gyűlölet és rossz indulat költözött az emberek szívébe. Jób szívét azonban nem ezek, hanem a felebaráti szeretet tölti be.

Bizonyára sokan tettek neki rosszat. Ő azonban nem tesz rosszat sem Istennek, sem embertársainak. Számára nem szerez örömet, de még elégtételt sem az, ha ellensége bajbajutott. Jób a kegyességnek, az erkölcsiségnek óriási magaslatán áll abban a világban, ahol még a bosszúállás egyáltalán nem volt megvetett dolog. Hányan imádkoznak Istenhez azért, hogy álljon bosszút ellenségeiken! A Zsoltárok könyvében olvashatjuk: „Örül az igaz, ha látja a megtorlást” (Zsoltárok 58,11). Bár itt arról van szó, hogy Isten igazságosan ítél a gonoszok felett. Jób mégsem szemléli örvendezéssel gyűlölőinek nyomorúságát. Éppen ez a példaadó a mi számunkra, hogy ő már akkor krisztusi szeretetben való életről tesz bizonyságot. Mintha hallotta volna Jézus tanítását: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért, fogat fogért«. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” (Mt 5,38-39). A felebaráti szeretet tartotta vissza attól, hogy átkot kérjen ellenségeire.

Jób könyvéből ma nemcsak azt tanulhatjuk meg, hogy aki az élet próbái között megmarad az Istenben való hitben, az a hitének áldott gyümölcsét veszi majd el Istentől, hanem azt is, hogy mit jelent megbocsátó keresztyénnek lenni. Ámen!

 

Drága Jézus, te arra tanítottál minket, hogy szeressük ellenségeinket, imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket. Add, hogy ne csak meghalljuk, hanem meg is cselekedjük mindezeket! Teremts békét a családokban! Teremts békét a gyülekezetekben! Teremts békét az egymással háborúzó népek között! Ámen!

Sebestyén Elek Előd