Egy évtizede szolgál dr. Geréb Miklós lelkész Irinyben, ezalatt a szolgálati köre is bővült, hisz időközben pásztorolása alá vett még két másik gyülekezetet. Az alábbi sorokból megtudhatjuk, hogy mi is történt vele és ezekkel a közösségekkel az elmúlt években.

– Egy bő évtizede szolgálsz az Érmentén, hogyan összegeznéd ezt az időszakot?

– Így van, 2012. november 1-től vagyok az irinyi gyülekezet lelkipásztora. Ez a tíz év, ami mögöttünk van, úgy érzem, hogy egy mérföldkő. Egy kicsit szeretnék is megállni, hátra tekinteni, számot vetni arról, hogy mi minden történt ezalatt az idő alatt, és mi az, amit sikerült megvalósítani. Itt hozzá kell tenni azt, hogy az irinyi szolgálatot később kiegészítette az érdengelegi és a mezőteremi szolgálat. Szembesültünk azzal, hogy a gyülekezet lélekszáma folyamatosan csökken, anyagi lehetőségei korlátozottak, ami a lelkészi állást is veszélybe sodorhatja. 2018-ban kezdeményeztük a társegyházközséggé való átalakulást, végig járva azokat a lépcsőfokokat, amiket a Kánon ilyenkor meghatároz. Akkor nagyon sokan nem értve a szándékot, attól féltek – kollégák közül is volt, aki hangot adott ennek az érzésének-, hogy elindíthat egy dominóhatást: más egyházközségek látva azt, hogy Érdengeleg lemondott az önálló lelkészi állásról, követni fogják ezt a példát. Hadd tegyem hozzá, hogy akkor is jeleztük – és most így utólag az idő bennünket igazol-, hogy nem történt ilyen dominóborulás. Amikor egy ilyen elhatározás megszületik, az nem azért van, mert az egyházközség szabadulni akar a terhektől, hanem mert egyszerűen nincsen más ésszerű megoldás a folytatásra. Az idő bebizonyította, hogy a társulás lévén hosszútávon fenntarthatóvá vált a közös lelkészi állás. Anyagilag sikerült stabilizálni az egyházközségeket. Mindenki látja ennek az előnyeit, és mindig elmondom azt, hogy azt a kicsi erőt, ami megmaradt, azt egyesítettük. Mindenki a maga kis erejét hozzáadja a közös célhoz, és ez azt eredményezi, hogy nem meggyengülünk, hanem megerősödünk. Pontosan azt a célt értük el a társulással, amit meghatároztunk. Ettől függetlenül mind a három közösségnek megvan a saját élete, megvannak a saját kérdéseik, problémáik, feladataik.

Érdengelegen a tavalyi évet azzal kezdtük, hogy bukaresti támogatásból sikerült fűthetővé tenni a templomot. Ez egy régi terve volt a gyülekezetnek azért, mert a templomnak nagy a belmagassága, ezért más megoldás nem volt, csak az elektromos lehetőség. Padlófűtést, illetve hősugárzó paneleket szereltünk fel a padokra. A bukaresti vallásügyi államtitkárság mellett a helyi polgármesteri hivatal és az egyházközség hívei erejükhöz képest hozzájárultak ennek a megvalósításához. A rendszer már működőképes, de ahhoz, hogy teljes kapacitással tudjuk használni, háromfázisú áramot kell bekötni. Ez egy hosszú folyamat. Az áramszolgáltató malmai lassan őrölnek, úgyhogy több mint egy fél éve elindítottuk ennek a folyamatát. Nagyon reméljük, hogy most már a célegyenesben vagyunk, és hamarosan elmondhatjuk azt, hogy ezt a munkafázist is lezártuk. Időközben Érdengelegen a régi istállóépület annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált. Féltünk attól, hogy egy erősebb szél felborítja, vagy az esőzések miatt a falak ledőlnek. Az épületet egyébként sem használtuk más célokra, ezért a nyáron közmunkával lebontottuk. A helyére egy korszerű, modern, egyszerű garázst vagy fészert tervezünk. Mindenképp lesz egy ilyen melléképület a helyén. Ezzel párhuzamosan új kerítés készült a parókia, templom környékén. Az idei évben tervezzük a temetőkert kerítésének a befejezését, ugyanis a temető egyik oldalán nincs kerítés, nyitva van a temető. Ebből különböző kellemetlenségek származnak, nemcsak az, hogy a kóborkutyák besétálnak a temetőbe, de egyáltalán méltatlan, hogy így maradjon a temetőkert. Itt tegyem hozzá, hogy nagyon sokat köszönhetünk Botos József presbiter testvérünknek és Varga József gondnok atyánkfiának, akik a szabadidejükben önkéntes munkával végezték eddig is a kerítés elkészítését, és a jövőben is számíthatunk rájuk.

Irinyben annak idején az első probléma a parókia falainak megerősítése volt, aztán a templom alábetonozása. Ezután következett a gyülekezeti háznak az átfogó felújítása, tetőcsere, nyílászárókat cseréltünk, kicseréltük a teljes villamoshálózatot az épületben, korszerű vizesblokkot alakítottunk ki, felújítottuk a gyülekezeti termet és a gyülekezeti konyhát korszerűsítettük. Ez nem valósulhatott volna meg a piskolti Veres család támogatása nélkül, akik jelentős összegekkel támogatták az egyházközséget azért, hogy évről-évre szebbé tegyük a gyülekezeti házat, az egykori felekezeti iskolát. Ilyen épületekre nem nagyon lehet pályázni. Ha nem önerőből, akkor csak szponzortámogatások felhasználásával valósulhat meg egy ilyen beruházás. 2021 nyarán teljesen átépítettük a parókia fürdőszobáját. Nagyon sok mindenkit kellene felsorolni, ha azokra a személyekre gondolok, akik bármiben hozzájárultak vagy segítettek a beruházások megvalósításához. Hisszük azt, hogy a Jóisten feljegyezte őket, az Élet könyvében ott vannak ezek a nevek. A teljesség igénye nélkül, mégis szeretném név szerint kiemelni a piskolti Veres Árpád és Katalin mellett Varga Norbert nagykárolyi vállalkozót és családját, akik szintén több ízben támogattak bennünket és az elképzeléseinket. Szeretném megköszönni Papp Tibor polgármester úrnak, az érdengelegi gyülekezet főgondnokának és családjának a támogatását, a Bata családnak a támogatását, az Aștilean családnak a támogatását, akik évről-évre biztos hátteret nyújtottak úgy a munkálatokhoz, mint általában véve a gyülekezeti élet különböző tevékenységeihez. Ha pedig Mezőteremre gondolok, akkor nem hagyhatjuk ki Tar Miklós polgármester urat, Budai Csaba alpolgármester urat, a presbitereket, és úgy általában a presbitériumok tagjait.

Irinyben a tavalyi év legnagyobb megvalósítása a harangoknak az automatizálása volt. Úgy éreztük, hogy ezt a kor igényei követelik. Bebizonyosodott, hogy nem jártunk rosszul vele. A kivitelezést a polgármesteri hivatal támogatásából és részben önerőből finanszíroztuk. A Quasi Modo Kft. szakemberei Deák László vezetésével végezték ezt a munkálatot. Tagadhatatlan, hogy az automata harangozás egy picit másképpen hangzik, mint amikor kézzel, kötéllel húzzuk a harangot, viszont szépen szól, nagyon pontos, többféle programot lehet előre beállítani. Gyakorlatilag elértük azt, hogy „intelligens” templomunk van, hiszen előre beállított programok szerint történik a harangozás a déli harangoktól a vasárnapi harangokig, az emlékharangokat is előre be tudjuk állítani.

Mezőteremen sokan tudják, hogy elkezdtük a Mezőrteremi Magyar Megmaradás Háza építését. Senki nem gondolta akkor, amikor megszületett ez az ötlet, hogy milyen nehéz körülmények között lesz alkalmunk építkezni. Részben a járványhelyzet okozta gazdasági problémák, részben a háború okozta válság hatására ugrásszerűen nőttek úgy az építőanyagok árai, mint az energiaárak. Ezek mind hatással vannak a beruházásra, amit elkezdtünk. A Jóisten azonban megsegített bennünket. Ahhoz képest, hogy a nulláról indultunk, közadakozásból, az egyházmegye gyülekezeteinek hathatós segítségével rekordidőn belül összegyűlt az a pénz, amivel a telket megvásároltuk. Onnan kezdve pedig az út már egyértelmű volt, és nem lehetett visszafordulni. A tavalyi évben a bukaresti vallásügyi államtitkárság, a helyi polgármesteri hivatal támogatásával valamint adományokból elkészült az épület fundamentuma. Az idén pedig amint az időjárás megengedi, megkezdjük a falak építését. A szükséges téglamennyiség nagy része már rendelkezésünkre áll. Oda is van szállítva az építkezési területre. Egyeztettünk a kivitelezővel, és ahogy az időjárás lehetővé teszi, megkezdjük a munkálatokat. Az év végén befutott egy támogatás: a bukaresti vallásügyi államtitkárság 75000 lejt utalt a megkezdett építkezés folytatására. A gyülekezet hozzáállása egyértelműen pozitív, mert a maroknyi református közösség erejéhez mérten adakozik az építkezésre, de külön ki kell hangsúlyozni, hogy az építkezést nagyon sok jószándékú támogatás segíti. Az elmúlt év végén például az avasújvárosi gyülekezet tagjai szerveztek egy perselyes gyűjtést, amivel támogattak. A Presbiteri Szövetség őszi konferenciája alakalmából szervezett gyűjtést a mezőteremi projektünknek a támogatására. Állandóan jönnek ezek a pozitív impulzusok, amelyek bennünket is megerősítenek. Ugyanakkor jó azt látni, hogy az emberek önzetlenül -lehet, hogy nincs kötődésük Mezőteremhez, de látva azt a helyzetet, amibe belecsöppentünk- megpróbálnak segíteni.

– Hitéleti téren milyen változás történt a három közösségben?  

– Beszéltünk a fizikai építkezésről, mindenképp szót kell ejteni a lelki valóságáról ezknek a közösségeknek. Itt el kell mondani azt, hogy a három település három különböző múlttal és jelennel rendelkezik. Nem lehet egy kaptafára húzni ezeket a közösségeket. Bár az érendegelegi gyülekezet lélekszáma kicsi, de a lélekszámhoz képest a templomlátogatottság arányaiban sokkal magasabb, mint akár az egyházmegyei vagy egyházkerületi átlag. Ha a 107 lélekből, akik a nyilvántartásunkban szerepelnek, harmincötön-negyvenen eljönnek egy vasárnap istentiszteletre, az arányaiban meghaladja az általános statisztikákat. Ez mindenképp a gyülekezetnek a dicséretére váljék, ugyanakkor a gyülekezet áldozatkészsége lemérhető abban is, hogy az éves perselypénz vagy adakozás, önkéntes adományok összege meghaladja akár egy nagyobb gyülekezetnek a mutatóit. Ez azt jelenti, hogy a dengelegi emberek mélyen ragaszkodnak az egyházukhoz, a gyülekezetükhöz.

Az irinyi gyülekezet egy kétszer akkora közösség, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok elköltöznek, elvándorolnak jobb munkalehetőség reményében. Külföldön keresnek megélhetést, vagy a város szippantja el őket. Ugyan még a gyülekezethez tartoznak, ugyan még nálunk fizetik az egyházfenntartói járulékot, de van egy jelentős számú csoport, amelyik csak névleg tekinthető a gyülekezet tagjának. A lelki igény ilyen téren sokat változik. Akkor amikor megvolt erre a lehetőség, akkor ifjúsági munkát szerveztünk. Úgy szerveztük meg, hogy szövetkeztünk a szomszédos érendrédi gyülekezettel, hogy közösen tartsuk az ifjúsági bibliaórákat. Ezzel a csoporttal annak idején nemcsak a közös bibliaórákat, hanem a kirándulásokat, egyházi bálokat szerveztünk, előadásokat tartottunk. A generációs váltások óhatatlanul megváltoztatják ezt a fajta szolgálatot. Amikor felnőtté válik, kirepül egy nemzedék, önálló életet kezd, családot alapít, akkor újra kell tervezni a dolgokat. Volt egy másik ígéretes generáció is az irinyi gyülekezeten belül, akiket szintén sikerült megszólítani, bevonni őket. A vakációs bibliaheteken nagy segítséget nyújtottak ezek a fiatalok. Az egyik nagyon kedves emlékünk pedig, amikor az irinyi fiatalokkal betanultuk és előadtuk az érdengelegi betlehemest. Az erről szóló felvétel minden érendegelegi református családnak oda került a karácsonyfája alá. Ezáltal megmentettük az útókornak ezt a nagyon értékes népszokást, amire az idő haladtával és a szokások megváltozásával nem biztos, hogy lesz, aki emlékezni fog. Ezáltal sikerült megmenteni úgy a szöveget, mint az énekanyagot, és az erről készült felvételt közkinccsé tudtuk tenni az utókor számára. Hálával jegyzi a gyülekezet, hogy Újlaki Vivien testvérünk tavaly felvételt nyert a kolozsvári teológiára, Isten Lelke ma is megérinti és szolgálatra hívja a fiatalokat.

Mezőteremen az az örvendetes esemény tapasztalható, hogy nemcsak el-, hanem beköltöznek. A város közelsége, az életszínvonal vonzza ide az embereket. Ezért a gyülekezet népessége nem csökkent, hanem nőtt az elmúlt időszakban. Elkezdtük a családlátogatást, és örömmel tapasztaljuk, hogy vannak új reformátusok, akik nemrég költöztek be a településre, és szeretnének csatlakozni a közösségünkhöz.

Öröm volt látni, hogy tavasszal a háború hírére a társult egyházközségek egy mikrobusznyi természetbeni adományt állítottak össze, illetve pénzbeli adományokból komolyabb gyógyszercsomagot vásároltunk. Ezeket Tiszaújlakra, a testvértelepülésünkre juttattuk el. Jó érzés, hogy amikor látjuk a bajt, tudunk önzetlenek lenni és nem tétovázunk, ha segítségre van szükség. A 90-es években még minket kellett sajnálni és a nyugati egyházaknak támogatni, az utóbbi időben azonban kiderült, hogy mi is képesek vagyunk hatékony és szervezett módon segítő jobbot nyújtani.