Imahét – első nap

Alapige: „Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek
jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”
Ézsaiás 1,17
Bibliaolvasás: Ézs 1,12-18; Lk 10,25-36

A 2023-as esztendő imahetére kiválasztott igeszakasz egy olyan korszakra nyúlik vissza, amikor Izrael hite válságba került.
Próféták sora hirdette a népnek Isten megtérésre hívó igéit, de a nép mindezek ellenére marad a maga bűnnel fertőzött életével,
ezért Isten megharagudott és büntetések sorozatát szenvedtette el. A nép áldozatokkal akarta kiengesztelni az Urat. Azt gondolták, hogy ez a módja annak, hogy a sorsuk jobbra forduljon. Tömegesen mentek áldozatok sokaságát bemutatni az Istennek. Azaz szimbolikus, csupán külsőségekben megnyilvánuló cselekedetekkel próbálták megbékíteni Istent. A legegészségesebb, kövér és zsíros áldozatokat vitték. Isten azonban meglepő jelzőkkel illeti ezeket a cselekedeteket: „elegem van, nem tűröm, utálom”. Kemény beszéd ez Istentől. Nem kedves a nép áldozata, sem az imádsága. Eltakarja Isten a szemét, hogy ne is lássa a népnek ezt a viselkedését. Ha megnézzük a mai világunkat, és ha tartunk egy kis csendes önvizsgálatot, azt kell mondjuk, hogy sokszor a mi hitéletünk sem mentes a külsőségektől. Elmegyünk a templomba, mert az egész család megy. A hétköznapjaink annyira zsúfoltak, hogy semmire nincs időnk. Pláne nem Istenre és a vele való elcsendesedésre, az imádságra. Tehát akkor legalább vasárnap töltünk egy kis időt vele. Szánok Rá egy órácskát. Az ilyen, és ehhez hasonló kimondott vagy ki nem mondott állítások, magatartások beszélnek a külsőséges hitéletünkről. Egy rövid történet mindezt jól példázza: „A hadseregben a parancsnok odaszól a felsorakozott katonáknak, hogy minden »Szabó« lépjen előre. Majd odalépve az elsőhöz azt mondja neki:
– Mivel ön szabó, kérem varrja fel az egyenruhámról leesett gombot. Erre meglepő választ kap:

– Parancsnok úr, nekem a nevem szabó, nem a foglalkozásom.” Számtalanszor vagyunk így mi is a keresztyénségünkkel. Név
szerint keresztyének vagyunk, de nem ezzel foglalkozunk, és valóságosan nem éljük úgy az életet, ahogyan azt Isten elvárná. Ez az ige figyelmeztet és megtérésre hív. Ehhez két dolog szükséges: bűnvallás és a hitünk gyakorlati megmutatása. Most különösen erről a második részről szól az ige hozzánk. Az igében fellelhető igazságtalan helyzet jól megfigyelhető a környezetünkben. A társadalom a „dzsungel törvénye” mentén működik. Az erősek, a befolyásos emberek, a gazdagok érvényesülnek, míg a gyengék, szerény körülmények között élők, alulmaradnak. „Pénz beszél, kutya ugat” mondás mentén – a befolyásos és gazdag ki tudja váltani a legdrágább gyógyszert is, befizethet vagy lefizethet embert és testületet, ahhoz, hogy előnyökhöz jusson. Ezzel szemben a kisnyugdíjas, özvegy vagy árva csak egyik napról a másikra él, néha alig futja a számlák kifizetésére és a legszükségesebb gyógyszerek kiváltására, nem tud félre tenni, alig marad valami
év végére. A próféta a mindennapi élet tisztaságáért harcol: azért, hogy ne legyen többé elnyomás és erőszak, hanem érvényesüljön az
igazság, az özvegyek és árvák joga. Ha a nép nem akar egészen Sodoma és Gomora sorsára jutni, meg kell térnie bűneiből, és ezt gyakorlatban is bizonyítania kell. Ez az élet és megmaradás egyetlen útja. Segítsen Isten bennünket, hogy a cselekedeteink mindig a bennünk lévő igazi hitről beszéljenek! Ámen.

Urunk Istenünk, bocsáss meg nekünk, ha képmutató lenne a hitéletünk! Bocsáss meg, hogyha eddig csak külsőségekben tudtunk volna hozzád közeledni! Segíts bennünket, hogy Krisztus által megváltozzon életünk! Tanuljunk és tudjunk egyre több jót tenni ebben a világban! Segíts, hogy törekedjünk mindig az igazságra, még akkor is, ha igazságtalanságot látunk és tapasztalunk, és tudjuk pártolni az elnyomottak ügyét! Hisszük, hogy erre a legjobb példa és erőforrás te vagy Istenünk. Ámen.

Csürös Róbert, Szilágyszér