A segítő kéz

„Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4,14)

A jégpálya szélén álltam. Egy gyermek elesett. A kezét a magasba emelte, így kért segítséget. Hamarosan odaért valaki, kinyújtotta a kezét és felemelte őt.

Nemcsak Nagykárolyban, hanem a világ számos pontján naponta számtalan hasonló eset történik. Van, aki azért nyújtja ki a kezét, hogy segítséget kérjen, és van aki azért, hogy segítsen. Ahasvérus perzsa király uralkodása idején, a Kr. e. V. században a zsidók is segítségért kiáltottak Istenhez és egymáshoz. Hámán főminiszter ugyanis elhatározta, hogy kiirtja a zsidó népet. Terve kivitelezéséhez a király támogatását is sikerült megszereznie. Amikor ezt a zsidó származású Mordokaj megtudta, segítséget kért unokahúgától, Eszter királynétól. A királynő először a félelem miatt habozott eleget tenni a kérésnek. Mordokaj azonban megüzente neki, hogy ha néma marad, akkor Istennek módja lesz arra, hogy másmilyenképpen mentse meg a népét. Rávilágított arra is, hogy nem véletlenül lett belőle királynő, hanem Isten akaratából, hogy egy ilyen helyzetben mindent megtegyen a népéért. Eszter ezekután bátorságot vett és sikeresen közbenjárt népe megmeneküléséért.

Sokan kérik ma is a Jóisten és embertársaik segítségét. Te készséggel segítel-e másokon? Ki tudja, talán téged sem véletlenül állított Isten arra a helyre, ahol neked is lehetőséged és felelősséged van az embertársad megsegítésére. Ámen!

Kegyelmes Istenünk, alázattal kérünk téged, hogy légy mindazokkal, akiknek a leginkább szükségünk van ezekben a percekben a te segítségedre. Taníts minket jót tenni másokkal, kezet nyújtani az elesetteknek! Ámen!

Sebestyén Elek Előd