A reménység biztonságában…

Valahányszor elérjük egy-egy év végét, s átlépünk az újévbe, önkéntelenül is felsóhajtunk: na, hátha ez az év jobb lesz. Miért? Mert – ahogy mondani szokás – „a remény hal meg utoljára”. Zivataros időben mondja az öreg, bölcs pásztor a fiatalabbnak: „ne félj, fiam, mert a rossz idő után mindig jó idő jön”. És valóban: az ember szüntelen reméli, hogy jobb lesz… egyszer minden jobb lesz… talán nem is olyan sokára! Persze, van, aki ezt másképpen látja: a felvilágosodás költője, Csokonai Vitéz Mihály „csalfa, vak reményről” beszélt, amely végül kétségbeesésbe taszította őt. Neki nem volt igazi reménysége…De mi is ez a reménység? A fogalmakat magyarázó szótár egészen általános megközelítése szerint „bizakodás a jövőben, annak teljesedésében, amit kívánunk.” Saját szavakkal megfogalmazva: várakozás valami pozitív fordulatra, bizakodás egy, a jövőben megvalósuló örömteli eseményben, valamifajta ígéret vagy feltételezés alapján. A keresztyén értelmezés szerint (isteni) erény, mely készségessé teszi akaratunkat, hogy megtéve mindent, ami üdvösségünkhöz szükséges, bizalommal várjuk Isten segítségét, mellyel eljuttat természetfölötti végső célunkhoz, önmagához. A remény forrása tehát maga Isten, aki mindent megtett és megtesz, és szüntelenül munkálkodik annak érdekében, hogy Benne és Általa a mi reményeink valóra váljanak. Ahogyan Pál mondja: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által”. (Róma 15,13) Kedves újévbe átlépő testvéreim! Szívből kívánom, hogy az Istentől kapott reménységgel nézzetek elébe a 2023-as esztendőnek. Mert „a reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nekünk. (Róma 5:5). Ezzel a néhány gondolattal, valamint az alábbi „Hope – Remény” c. szerzeménnyel kívánok mindenkinek boldog, reményteljes új évet 2023-ra!

Tolnay István esperes