A Boldogságóra program szakmai csapata – a beküldött munkák alapján – minden hónapban megválasztja a hónap csoportjait. Szeptember hónapban az óvodások kategóriájában a három nyertes közül az egyik a nagykárolyi református napközi Noé bárkája nevű csoportja volt. A gyermek munkájáról az alábbiakban olvashatnak:

„A kedves szavak rövidek és könnyedén kiejthetők, de visszhangjuk végtelen.” – Teréz anya

A Hála Világnapjára tudatosan készültünk azzal, hogy egy héttel előtte, szeptember 13-án, A Pozitív Gondolkodás Napján megismerkedtünk Agócs Írisz „Kicsi, nagy” című rövid történetével és elkezdtük „beültetni apró kincsekkel lelkünk virágoskertjét”:

„Az elefánt és a kismadár jó barátok voltak.

Egy nap az elefánt megkérdezte a kismadarat, hogy-hogy mindig vidám, hiszen ilyen aprónak lenni biztosan nagyon nehéz.

A kismadár csodálkozott:

– Dehogyis! Kicsinek lenni jó!

– Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, könnyen jutsz magasra, míg, ha nagy vagy, mint egy elefánt, nagyon sokáig tart.

Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, könnyen elbújhatsz, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokkal nehezebb a dolgod.

Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, sok másik kismadárral együtt is felülhetsz egy faágra, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, egyedül is veszélyes.

Ha kicsi vagy mint egy kismadár, egy kevés kis élelem is elég, hogy jól lakj, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, sokkal több is kevésnek tűnhet.

Ha kicsi vagy, mint egy kismadár, gyorsan el tudsz iszkolni, ha valaki kerget, míg ha nagy vagy, mint egy elefánt, könnyen utolérnek.

De a legfontosabb, hogy ha kicsi vagy, mint egy kismadár, csak akkor lehet nálad jóval nagyobb jó barátod…

…mint egy nagy elefánt.”

Elérkezett szeptember 21-e. Azzal kezdtük a napot, hogy a gyerekek segítségét kértem, hogy színezzenek ki pár képet: mackót, méhecskét, rigót, madárfészket, málnabokrot, kisegeret. Ők ekkor még nem is sejtették, hogy a Nasu mackó szerencséje című mesének a szereplőit „keltették életre” a színekkel. Majd a mesére hívogató versikével – Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten. / Ahogy mentem, ahogy jártam, tudjátok, hogy mit találtam? / Semmi mást, csak egy mesét! Kezdem is az elejét! – lekuporodtunk a mesepárnáinkra. Mondanom sem kell, hogy amikor észrevették, hogy az általuk színezett képek segítségével mutatom be a meseszereplőket, nagy-nagy figyelemmel követték a történetet. Amikor Nasu mackónk csapdába esett, segítséget kért és kapott a harkályoktól, kisegerektől és méhektől, ezeket a segítő kis csapatokat maguk a gyerekek játszották el, így kapcsolódva be interaktívan a mesefolyamba.

Mesevégeztével megegyeztünk abban, hogy rengeteg dologért lehetünk hálásak, többek között a barátainkért, a friss levegőért, az erdő fáiért. Ezért elkészítették a gyerekek a saját hálaerdőjüket, amelybe berajzolták, vagy beragasztották a legjobb barátaikat az erdő fái közé. Munka közben a hónap dala szólt háttérzeneként.

A nap végén minden gyermek hazavitte a saját maga készítette Hálaerdőt valamint egy Családi hála naptárat.

Ezen a boldog napon hála járta át a „Noé bárkája” lakóit, valamint az óvó néniket: Sógor Melinda Ágotát és Holló Éva Andreát.