Az elveszettet megkeresem

„Az elveszettet megkeresem…” (Ezékiel 34,16)

Ugye veled is előfordult már, hogy elveszítettél valamit? Bizonyára sokáig kerested majd azután. Lehet meg sem került, ha pedig igen, akkor valószínűleg nagyon boldog és elégedett voltál.

Isten is nagyon boldog ha rátalál az elveszettre. Arra a kallódó lélekre, aki nincs a megfelelő helyen. Aki kiesett a gyülekezet közösségéből, aki kiesett a családja közösségéből, aki tőle távol esett, aki rossz baráti társaságba keveredett vagy épp a hitetlenek közösségébe. Elveszni nem csak úgy lehet, hogy figyelmetlenül elszórunk valamit, hanem úgy is, hogy valaki titokban elveszi azt, ami a mienk. A Sátán is körbe-körbe jár közöttünk, hogy kiraboljon minket Isten közösségéből. Különböző csábításokkal kísért meg minket, hogy a bűn csapdájába essünk. Sokszor észre sem vesszük, hogy pillanatok alatt bűnösökké, elveszetekké váltunk. Isten azonban jön, hogy megkeressen minket. Mit mondott Jézus?  „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,12-14)

Keresztyén testvérem, kövesd a jó Pásztor példáját! Keresd meg te is azt, aki hiányzik a gyülekezet vagy épp a családod közösségéből! Hozd vissza az elűzötteket, mindazokat, akiket valamilyen sérelem ért! Kötözgesd a megtört lelkeket! Ápold és erősítsd a betegeket, fogyatékossággal élőket és időseket! Ámen!

Drága, jó Pásztorunk! Köszönjük neked, hogy te soha nem hagysz magunkra. Megkeresel minket, sebeinket bekötözgeted, vigyázol ránk. Add, hogy mi is emberségesen bánjunk felebarátainkkal, felkaroljuk és segítsük az elesetteket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd