Hirdessétek szabadítását!

„Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!” (1Krón 16,23)

Ma azt hiszem sok embernek a lelke énekel örömében és mond köszönetet az Úrnak a földjeinket tápláló esőért. Nemcsak a mezőgazdaságban dolgozóknak hozott most áldást az eső és a felfrissült levegő, hanem mindenkinek. Ma tehát az esőért, az elmúlt héten megtapasztalt gondviselésért és a mindennapok áldásaiért sokan zengünk hálaéneket az Úrnak.

Az ige az Úrnak szóló ének mellett felhívja a figyelmünket arra, hogy nap mint nap hirdessük Isten szabadítását. Izráel fiainak hirdetniük kellett az Úr szabadítását, mert kivezette őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Minket, újszövetségi népét pedig Krisztus ártatlan áldozata által a bűneink miatti kárhozattól szabadít meg. Tudjuk-e hirdetni tehát Isten szabadítását? Bizonyságot tudunk-e tenni erről? Szabadításról csak az tud bizonyságot tenni, aki valamilyen fogságból megszabadult. Ameddig te nem érzed azt, hogy neked is vannak bűneid, melyek elválasztanak Istentől, ameddig Pál apostollal együtt nem tudjuk megvallani: „bűnösök között én vagyok az első” (1Tim 1,15), addig nem is érthetjük meg mit jelent a megváltás, a feloldozás, a szabadulás. De nemcsak a bűneink tarthatnak minket fogságban. Rabjaivá válhatunk a drognak, alkoholnak, cigarettának, paráznaságnak vagy épp a munkánknak, amikor már minden figyelmünket és időnket ezek töltik ki. Áldott az az ember, aki nem válik ezeknek a rabjaivá, és az is, akinek sikerült ezeknek a karmaiból kiszabadulnia.

Keresztyén testvérem, ha ma te is érzed azt, hogy Krisztus érted szenvedett a keresztfán és megszabadított bűneid rabságából, örömmel hirdesd az Úr szabadítását! Ámen!

Jó Atyám, köszönöm, hogy szent fiad értem vállalt áldozata által új élettel ajándékozol meg engem. Köszönöm, Jézusom, hogy szívemet te mosod olyan fehérré, mint a hó. Légy áldott jó Uram, azért hogy nemcsak lelki, hanem fizikai szabadságban élhetünk! Ámen!

Sebestyén Elek Előd