Szívből örüljenek, akik keresik az Urat!

„Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” (1Krón 16,10)

Az utóbbi években egyre több lelkipásztoroknak tartott előadás szólt a kiégésről. Bizonyára a szervezők nem véletlenül választották ezt a témát, hisz hiába az egyre magasabb életszínvonal, jómód, mégis egyre több a megkeseredett ember. Emberek, akik túlhajszolják magukat, akik nem találják meg számításaikat, akik nem tudnak eleget tenni a saját vagy mások elvárásának, akik súlyos testi vagy lelki betegséget hordoznak és megrokkantak már mindezek alatt.

A mai ige az örömre hívja fel a figyelmünket. Nyilván könnyű volna, ha egy szóra maga mögött hagyhatná az ember mindazt, ami nyomasztja. És groteszk lenne az is, ha a problémákkal küszködő ember a gondjai között mosolyogni kezdene. Most mégis örömről hallunk. Egy jó szándékú kívánság hangzik el. Dávid énekében arra szólít fel, hogy dicsőítse az ember Isten szent nevét, és szívből az örüljön, aki keresi az Urat. Sok mindent keresünk. Keressük a sikereket, a boldog pillanatokat, a gazdagságot, az egészséget, de keressük-e igazán Istent? Keressük-e az ő útmutatását naponta? Talán, ha előbb Istent keresnénk, akkor hamarabb rátalálnánk az elégedettség és öröm útjára. Ámen!

Dicsőítem és magasztalom jóságos neved, Uram! Neked adok hálát az életemért, a családomért, a gyülekezetért, melynek tagja vagyok. Szent neved áldott legyen! Oltalmazó két kezedben őrizd sorsomat! Áldásaid támasszanak nap mint nap örömöt szívemben! Ámen!

Sebestyén Elek Előd