Ítélet és kegyelem

„És a kik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurcolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a perzsiai birodalom fel nem támadott; Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerója a föld az ő szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendők.” (2Krón 36,15-20)

A kegyelem ideje elmúlt Izráel népe életében, büntetés következik. A „míg” határozószó jelzi, hogy a büntetés nem tart örökké. A hetven évig tartó babiloni fogság arra szolgált, hogy a nép szívét visszafordítsa Isten és az elhagyott templom felé. A 137. zsoltár jelzi is a nép visszavágyódását az elhagyott Sion után. Ez úgy tűnik, mint bűnbánat, jóvátétel a hűtlenség bűne miatt. A másik, amire az Ige utal: a szombatév. A szombatév rendelkezései szerint a 7 X 7-ik azaz a 49-ik évben a föld pihen, az eladott földek visszaszállnak eredeti tulajdonosukra. Ezt utóbb nem tették meg a szegényekkel. Most azonban 70 évig pusztán maradt Izráel földje. Maga a föld lerója, amit tulajdonosai nem tettek. A bűnbánatban megtisztult nép a gonoszságtól megtisztult földre térhet vissza, hogy új életet kezdjen. A romok felett kell mindent újból felépíteni.

Isten az Ő igéje által figyelmeztet minket is akaratának cselekvésére. Bajok, nehézségek által jelzi, hogy büntetése a megtérésünk eszköze lehet. Megtanít mai üzenete által is, hogy haragja nem tart örökké. Krisztus keresztáldozata által nekünk megkegyelmez, és bűneink megbánása által Vele új életet kezdhetünk. Ámen!

Szent és mindenható Isten, alázattal valljuk be, hogy sokszor visszaélünk jóságoddal. Elfordítjuk arcunkat felőled és szent templomodat is elhagyjuk. Bocsáss meg nekünk, szent Fiad által ajándékozz meg a te akaratodat cselekvő, hű szívvel! Ámen!

Sebestyén Elek Előd