Az Úr az Isten

„Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek!” (1Kir 18,21)

„Két Úrnak nem szolgálhat senki sem, egyiket gyűlölni, másikat szeretni kell…” –  hangzik az egyik énekben. De vajon melyik az az Úr? Ezt a kérdést tisztázza le Illés próféta a Kármel hegyén.

A hegyen összegyűlt népet Illés döntés elé állítja. Kérdése a nép megromlott életének gyökerére mutat rá. Meddig sántikáltok két mankón? – hol az egyikre, hol a másikra támaszkodva. Izráel két mankóra is támaszkodik, mert nem tud dönteni Jahve és Baal között.  Az Úr mellett Baal szolgálatában is állnak.

Ha a nép bizonytalanná lett afelől, melyik az igaz Isten, most győződjék meg róla saját szemével. Annak eldöntésére, hogy ki az élő Isten, Illés javaslatot is tesz. Arra kéri a Baal papjait, hogy hívják segítségül az istenük nevét, és ő is segítségül hívja az Úr nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. De istenük, aki nem létezett, nem felelhetett, néma maradt és nem mutatta meg hatalmát. Illés próféta, mint aki teljesen bízik az Úrban, nyugodtan cselekszik. Először helyreállítja az Úr lerontott oltárát, majd közbenjáró imádsággal könyörögni kezd az Úrhoz. Az Úr válasza segített az elpártolt Izráelt visszafordítani. „Akkor lecsapott az Úr tüze…” (1Kir 18,38) A nép az Úr kijelentésére leborult és vallást tett, majd a Baal prófétái fölött végrehajtják az ítéletet.

Te tudsz-e dönteni napjaink Baal istenei és a mindenható Isten között? Szolgáld te is az élő Istent, akinek kegyelmére van bízva sorsunk! Ámen!

Teremtő Istenem! Hálás vagyok neked, hogy megtanítasz minket helyesen dönteni. Csodák nélkül is tudjuk, hogy te vagy a mi oltalmazó Istenünk. Kérünk, légy ma különösen azoknak a gondviselője, akik súlyos megpróbáltatások között élnek. Imádságunkban visszük teeléd kárpáraljai református testvéreinket. Jóságos szereteted őrködjék felettük! Ámen!

Sebestyén Elek Előd