Isten gondoskodása

„Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” (1Kir 17,8-9)

Hogyan lehetséges az, hogy Isten egy özvegyasszony gondoskodására bíz egy erős férfit? – tevődik fel mindjárt az első kérdés Illés története kapcsán. A próféta nem tudott magáról gondoskodni? Igen, nem tudott magáról gondoskodni.

Arról olvasunk a Szentírásból, hogy a szárazság miatt előbb a hollók hordtak kenyeret és húst neki, vizet pedig a Kerít patakjából ivott. Miután kiszáradt a patak, Isten Sareptába küldte, ahol egy özvegyasszony gondoskodására bízta. Ennek az özvegyasszonynak a házában nem volt más mint egy marék liszt és egy kevés olaj. Éppen fát szedegetett, hogy hazamenve egy kis lepényt süssön. Ezt szerette volna a fiával együtt megenni mielőtt meghalnak. A próféta azonban arra kérte, hogy előbb neki készítsen abból, s csak azután maguknak. „Mert így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig, amíg az Úr esőt nem bocsát a földre.” (1Kir 17,14) Az asszony Illés szavai szerint járt el. Mindenki evett, a lisztesfazék nem ürült ki és az olajoskorsó sem fogyott ki. Isten ilyen csodás módon gondoskodott Illésről, az özvegyasszonyról és annak fiáról.

Milyen fontos szerep jutott ebben a történetben az özvegyasszonynak. És milyen fontos szerep jut ma is sok asszonynak. Rájuk bízza Isten a megszülető kisgyermekeket, hogy táplálják és neveljék őket. És rájuk bízza az életerős férfiakat is, hiszen a nők azok (kevés kivételével), akik a mindennapi ételt az asztalra teszik. Sok ez? Igen, nagyon sok. Csak sajnos olyankor értékeljük igazán, amikor már nincsen ő, aki az asztalunkat megterítse. Ámen.

Gondviselő, jó Atyánk! Köszönjük neked, hogy jóvoltodból kirendeled számunkra a mindennapi kenyeret. Hálát adunk jóságodért, szent neved áldott legyen! Ámen.

Sebestyén Elek Előd