Imahét – Nyolcadik nap

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA

Nyolcadik nap – Vasárnap

Alapige: „Más úton térének vissza hazájukba.” (Mt 2,12)
Bibliaolvasás: Jer 31,31–34; Zsolt 16; Ef 4,20–23; Mt 11,25–30

A napkeleti bölcsek viszontagságos körülmények között, Heródes segítségével eljutnak Betlehembe és megtalálják ott a zsidók királyát, átadván ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Bizonyára nagy megelégedéssel voltak, hogy célba érkeztek és a gyermek Jézust megláthatták.
A mai ember nehezebb helyzetben van, gondolhatjuk sokan, mert a bölcseknek megjelent a csillag, és annak vezetése alatt rátalálhattak Jézusra. Ma ez már nem lehetséges. De hát minden karácsony, imahét, minden istentisztelet – nemcsak a hagyományos vasárnapi, hanem a keresztelési, esketési és temetési istentisztelet is – azt a célt szolgálja, hogy minél többen érezzenek vágyakozást a Jézussal való találkozásra, az ő megismerésére, és a legnagyobb ajándékot, a szívüket adják át neki.
A megérkezés, a boldog megtalálás, a királyok Királyának járó hódolat megadása, a királynak járó ajándékok átadása után következett a hazájukba való visszatérés. Isten megintette őket, kijelentést kaptak álomban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, nehogy tudomására jusson, hogy hol található a megszületett Megváltó. A napkeleti bölcsek engedelmeskedve Isten kijelentésének, más úton tértek vissza hazájukba.
Ma az az egyház, a keresztyénség feladata, hogy minél több ember megtalálja a világ megváltóját, mutassa meg a hozzá vezető utat. Kiváló alkalmak erre az imaheti istentiszteletek is, amikor talán „csak” a vendégeket érkező igehirdető iránti kíváncsiság (esetleg valami más) indít útnak némelyeket a templom felé, és ott olyan öröme lesz, amelyet csak a Krisztussal való találkozás élménye adhat az ember számára.
Isten megintése, kijelentése arra akarja rávezetni a mai embert, hogy ő is a Jézussal való találkozás után más úton járjon, mint addigi életében. Ez a hit útját jelenti, amelyen haladva minden nap felvesszük a magunk keresztjét és úgy követjük Jézust.
Ez a hit minden nap vallja, hogy nekünk megtartó született, ezért a küzdelmes életpályán haladva az örök üdvösségre tekint. A más úton való járás jelenti az értékrendünk megváltozását is. Krisztus kerül az első helyre, és utána minden más: a hitvestársam, a gyermekeim, az unokáim, a szüleim, a testvéreim, anyagi javaim, stb.
Az idei imahét Jézus Krisztus születéséről szólt, és a napkeleti bölcsekről, akik megtalálták őt. Nagy örömmel hódoltak előtte, átadták ajándékaikat, és más úton tértek vissza hazájukba. Az imahét igei üzenete arra hív, hogy legyünk mi is bölcsekké – minden bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme, tanítja máshol a Szentírás –, hogy elhagyjuk bűnös utunkat, és más úton járjunk, ezáltal legyünk méltóvá a „keresztyén” névre, azaz valóban legyünk Krisztus követői. Serkentsenek erre az imahéten szerzett élmények, ha pedig eddig is a hit útján zarándokoltunk, akkor erősítsen meg ebben. Legyen áldott az Isten, hogy nekünk megtartó született Jézus Krisztusban. Ámen.

Szerető Atyánk! Légy áldott az imahét minden alkalmáért! Köszönjük, hogy az Ige hallgatói lehetünk, és hívogattál a Krisztus követésére való biztatás által, hogy ezután más úton járjunk elhagyva a bűnnek útját. Az első karácsonykor megszületett megváltó legyen a vezérünk, hogy az ő vezetése alatt a hit és engedelmesség útján járhassunk. Tudjuk, Atyánk, hogy ez csak a szívünk átadásával lehetséges. Istenünk, adj erőt nekünk, hogy naponta neki ajánlhassuk fel szívünket, hogy ő szentelje meg azt! Ámen.

Tukacs József, Nagykároly-Belváros