Imahét – Hetedik nap

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA

Hetedik nap – Szombat

Alapige: „És kincseiket kitárván ajándékokat adának neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,11)
Bibliaolvasás: Hós 6,1–6; Zsolt 100; ApCsel 3,1–10; Mt 6,19–21

Kedves Testvéreim! Nagyon érdekesnek tartom azt, hogy az imahét vezérigéjeként előírt karácsonyi történetben lám, még az adakozás, az adás gondolata is benne van. Egyfelől úgy, ahogyan ezt a János 3,16 igehely üzeni: „úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte.” Bizony, az első karácsony alkalmával felbecsülhetetlenül értékes ajándékot adott Isten ennek a bűnös világnak: saját gyermekét, akit arra rendelt, hogy önmagát áldozza fel a mi bűneinkért és azért, hogy mi üdvözülhessünk. A lehető legdrágábbat adta Isten értünk, fel tudjuk ezt fogni? Mi ezt meg tudnánk tenni?
Másfelől az adás, ajándékozás az adott történetben szereplő napkeleti bölcsek cselekedetében is látható: ajándékot hoznak a királyok Királyának, tömjént, aranyat és mirhát. Egyes magyarázatok szerint mindhárom ajándék jelképes értékű és köze van Jézus Krisztus későbbi hármas tisztéhez, messiási szolgálatának hármas minőségéhez: az arany a királyt megillető ajándék, a tömjén a főpapi önfeláldozást, a mirha pedig a prófétai szenvedést jelképezi. Hogy a bölcsek ajándéka tudatos volt-e vagy sem, hogy ezekkel az ajándékokkal előre akarták jelezni mindazt, ami Jézusra később várt vagy sem, nem tudjuk. Lényegesebb talán az a lelkület, amivel Isten Fia, a királyok Királya felé közeledtek, és ahogy hódoltak neki, hiszen az a bizalom, tisztelet, szeretet és reménység, ami őket messzi földről a jászolbölcsőben fekvő kisgyermekhez vezette el, a továbbiakban is minden bizonnyal életük meghatározójává lett.
A bölcsek tehát adtak, ajándékoztak: anyagiakban is, lelkiekben is. Később aztán az adás, adakozás cselekedete hol hasonló, hol pedig más összefüggésben jelenik meg a Biblia lapjain. Például akkor, amikor a már tanító és gyógyító Jézus felhívja a figyelmet a szegény özvegy két fillérére, kihangsúlyozza: ő mindenét odaadta és felajánlotta Istennek, amije volt.
Ellenben a perselybe pénzt dobó tehetősebb írástudók, kereskedők Anániáshoz és Safirához hasonlóan csak a felesleget akarták Isten ügyére szánni. Péter és János később pedig már nem ezüsttel és arannyal „fizeti ki” a könyörgő mozgásképtelen koldust, hanem Jézus nevében meggyógyítja azt.
Ha adni akarunk, igyekezzünk mindig azt adni, amire éppen szüksége van annak, akinek adni akarunk. Ha adakozunk, akár anyagi vagy lelki, akár mindkét értelemben tesszük, jó szívvel, örömmel és hálaadással tegyük. Mert van, hogy az ezüstünkből és aranyunkból, azaz anyagi javainkból kell adni, áldozni az Isten és a közösség ügye javára, van, amikor a szolgálatunkra, a lelkiségünkre van szükség. És van, hogy mindkettőre. Mert miközben Isten a mindennapokban bőségesen ellát bennünket minden szükséges dologgal, ugyanakkor számít reánk, mint munkatársaira. Ezért ő is igényt tart a szolgáló-adakozó életünkre, nem azért, mert Neki erre feltétlenül szüksége lenne, hanem azért, mert azt szeretné, ha belátnánk, hogy minden jó egyedüli forrása és adója számunkra ő, és ha mi magunk is adunk, szolgálunk, akkor mindezt valóban hálaadásból és örömmel tegyük az ő dicsőségére és egymás javára. Ámen.

Ó, Istenünk, alázattal szólítunk meg téged, egyetlen igaz gondviselőnket! Feltártad magad Fiad megváltó művében mindazoknak, akik régóta várták eljöveteledet, és azoknak is, akik nem számítottak rád vagy ma is megtagadnak téged. Ismered a bennünket körülvevő szenvedést. Te látod azt, hogy a rengeteg fájdalmat és katasztrófát leginkább a mi bűnünk, közönyünk, elhidegülésünk és megosztottságunk okozza ma is. Oly fájdalmas, hogy sokszor a mi hibánkért, bűneinkért és mulasztásainkért is téged okolunk, téged teszünk felelőssé, holott mi engedtük el oltalmazó kezed. Kérünk, add, hogy igazán megismerjük a mi emberi valónkat, add, hogy reálisan lássuk saját magunkat és tőled kérjük bűneink bocsánatát. Add, hogy ne csak karácsony ünnepén csatlakozzunk lélekben a napkeleti bölcsekhez, hanem legyen miénk minden nap az ő Fiad iránti imádatuk és szeretetük, álljon előttünk példaként az az ajándékozó szándék, amivel nemcsak a drága kincseket, hanem igazi lelki értékeket, személyes életüket kínálták fel a királyok Királyának. Minden dicséret, dicsőség és hála tied legyen, ó Urunk! Ámen.

Tolnay István, Nagykároly-Kertváros