Advent harmadik vasárnapja

„Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” (Lk 1,32-33)

Az angyal amikor közli Máriával Jézus születésének örömhírét, azt is elmondja, hogy a születendő gyermek nagy lesz és a Magasságos Fiának nevezik majd. Az Isten Fia cím nemcsak Krisztusnak a Szentháromságban elfoglalt helyét igazolja. Az Atya és a Fiú közötti kapcsolat nem ugyanolyan, mint amit mi tarthatunk fenn Istennel. Míg a mi kapcsolatunk Krisztus megváltói munkájának eredménye, Jézus Krisztus úgy viszonyul az Atyához, mint a három egymással egyenlő, örökkévaló társ egyike. Mivel Ő maga is örökkévaló Isten, a lehető legszorosabb a kapcsolata Atyjával.

Karácsony előtt két héttel vajon tudja az emberiség, hogy kinek az érkezésére készül? Végig sétálva a tágas tereken, a fényfűzérbe öltöztetett városi parkokon és falusi utcákon, hidegtől kipirosodott kezek kulcsolódnak össze. Csillogó szemű gyermekek és felnőttek csodálják a varázslatos látványt. Minden olyan szép! Örömüket lelik a látottakban. De vajon a ragyogás mögött meglátják-e az ünnep igazi fényét, Jézust? Tudják-e kire várnak? És rá várnak-e igazán? Ámen.

Drága Jézus, légy te a fény az életemben. Világosságod ragyogjon mindig előttem, hogy lépteim a legszebb ösvényen járjanak. Jöjj, Magasságos Fia, tisztítsd meg szívünket! Ámen.

Sebestyén Elek Előd