Kegyelem

„Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra.” (1Sám 24,11)

A tegnap az 1956-as forradalom hőseire emlékeztünk, akik a kommunista elnyomás miatt estek áldozatul. Ez a forradalom a szabadságért és a függetlenségért folytatott küzdelemről szólt. Az 56-os magyar hősök hittek abban, hogy a szabadság minden embert megillető alapvető jog. Ez egy olyan eszme, amiért azelőtt is, és ma is sokan harcba szállnak.

Bár Dávidnak semmi köze nem volt a magyar szabadságharchoz, mégis története és a forradalom hőseinek története között sok hasonlóság felfedezhető. Abban a korban a választott nép a filiszteusokkal volt harcban. Dávidnak sikerült legyőzni a filiszteusok rettegett harcosát, Góliátot. Később azonban nem a filiszteusok elől kényszerült elbujdosni, hanem a saját királya, Saul elől. Saul háromezer válogatott emberrel indult Dávid ellen. Az Úr azonban mindent a visszájára fordított, és így Saul került az ő kezére. Dávid könyörtelenül kivégezhette volna, de nem ezt tette. Megkegyelmezett.

Az Istenben hívő ember nem bosszúállásra, hanem szeretetre és megbocsátásra született. Jézus így tanít minket: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” Te képes vagy rá? (Lk 6,27-28) Ámen.

Teremtő Istenem! Köszönjük, hogy mi ma békében és szabadságban élhetünk. Hitünket gyakorolhatjuk, hagyományainkat ápolhatjuk szülőföldünkön. Tisztelettel emlékezünk ma azokra, akik vérüket áldozták a szabadságért! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Márai Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal