A jó pásztor

„Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az ÚR közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora.” (4Móz 27,17)

„A juhásznak jól van dolga. / Egyik dombról a másikra / Terelgeti nyáját, fújja furulyáját, / Bú nélkül éli világát” – hangzik az egyik népdalunkban. De vajon tényleg olyan könnyű a pásztornak? És vajon a pásztor nélkül maradt nyájnak?

A Szentírásban gyakran használt hasonlat Izrael népére „a pásztor nélküli juhnyáj”, ami bizony a sanyarú, elhagyatott sorsot jelenti. A nyáj pásztor nélkül veszélyek sorozatának van kitéve. És bizony a jó pásztornak sem könnyű a dolga. A pásztor mindenkori feladata az állatok számára megfelelő élettér keresése. Palesztinában a pásztornak nyaranta mindig újabb és újabb legelőhelyet kellett találnia nyája számára. Nem volt könnyű dolga, mivel ez a vidék nyáron nagyrészt száraz, kopár, kiégett pusztaság. A pásztor állandóan ki volt téve a veszélynek, néha saját életét kockára téve meg kellett védenie nyáját a ragadozóktól. Védőeszköze általában a bot és parittya volt. Az elveszett juhokért maga kellett kártérítést fizessen. A törvény szerint a pásztor felelősséggel tartozott a rábízott állatokért.

A próféták gyakran beszélnek Istenről mint pásztorról, aki az ígéret szerint népe körében fog tartózkodni, az ézsaiási „velünk az Isten” gondolatnak megfelelően. A prófétáknál a jó pásztor egyfajta eszkatológikus ígéret, a messiási ország alakja.

Mózes azt kérte az Úrtól, hogy rendeljen egy alkalmas férfit a közösség élére. Legyen az jó pásztora a népnek, hogy olyanná ne váljon, mint a pásztor nélküli nyáj. Isten Józsuét, Nún fiát látta erre a feladatra a legalkalmasabbnak. Mózes halála után az ő vezetésével kelt át a nép a Jordánon, vette be Jerikót, Ai-t és vetette meg lábát a kánaániták területén.

Józsuénak hatalmas felelősség volt a vállán, amint azoknak a politikai vezetőknek is, akik az 1848-49 – es forradalom és szabadságharc élén a nemzet egységéért és szabadságáért küzdöttek. Lehet, mi nem kell olyan nagy közösséget elvezessünk mint Józsué, Kossuth vagy mások, de ránk is drága felelősséget bízott a mi Urunk, a magunk nyájának, a magunk családjának a vigyázását. Te jó pásztora vagy-e a rád bízott nyájnak, és hű követője vagy-e a te jó pásztorodnak, Jézusodnak? Ámen.

„Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.” (Zsoltárok 23,1-6) Ámen.

Sebestyén Elek Előd