Imahét második napja: Belső érés

Alapige: „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek” (Jn 15:4a)
Bibliaolvasás: Ef 3:14-21, Lk 2:41-52

Kedves Testvéreim! Az egyetemes imahét mindig áldott alkalom egyházunk életében, amikor egy egész héten át imádságos szívvel keressük Isten felénk kiáradó kegyelmét, jóságát, ugyanakkor reménységgel tekintünk az előttünk álló esztendő napjai, hetei, hónapjai felé. 2020-ban éppen az imahetek idejét ültük, amikor a járvány miatt be kellett szüntetni az imahetek megtartását. Reméljük ebben az esztendőben Atyánk kegyes lesz hozzánk és áldássá lesz számunkra, drága biztatásként a jövendőre nézve, az imahét minden alkalma.

Imahét kezdetén hadd idézzük fel, mit is jelent számunkra, református keresztyének számára az imádság. Hitvallásunk erre tanít bennünket: az imádság a hálaadás része, Atyánk adja kegyelmét és Szentlelkét kik tőle szívbeli fohászkodással kérik és néki hálát adnak. Amikor imádkozunk, tanítja hitvallásunk, csakis Istenhez könyörögjünk, beismerve szükségünket, nyomorult voltunkat, alázattal bízva abban, Atyánk meghallgat minket mindazon kéréseinkben, amire testünknek és lelkünknek szüksége van, egyedül Szent Fia érdeméért. Jézus azt tanítja az imádságról: ne úgy tedd mint a képmutatók, hogy lássák az emberek; a te belső szobádban fohászkodjál, ne sok beszéddel, mint a pogányok, hisz jól tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

Az ezévi imaheti anyagot a svájci grandchampi női kolostori közösség tagjai állították össze a János 15,1-17 szerint, a szőlőtő és a szőlővesszők krisztusi példáját véve alapul, témaként meghatározva: „maradjatok az én szeretetemben, hogy sok gyümölcsöt teremjetek”. Ez a közösség jelenleg mintegy 50 női tagot számlál, napi imájukat mindig ezzel kezdve: imádkozzál és dolgozzál, hogy uralkodjék Isten. Azt hiszem számunkra is ismerősek ezek a szavak. E közösség hű kíván maradni az imádsághoz, a vállalt közös munkához és a vendégszeretethez.

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek, hangzik a mai tanítás. Vajon mit jelent ez számunkra? Azt, hogy engednünk kell a Szentlelket bennünk munkálkodni, hogy ezáltal megérezzük Krisztus minket megújító, megszentelő kegyelmét. Hogyan lehetséges mindez? A szívből jövő imádság, az igehallgatás, annak továbbadása és gyakorlatba ültetése által. Ha ezen az úton járunk, akkor el tudjuk mondani: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Galata 2,20) Akkor valósággá lesz életünkben az, amiért Pál apostol könyörög az efézusi levél 3,14-21-ben: megerősödünk az Ő lelke által a belső emberben, Krisztus szíveinkben lakozik, a szeretetben meggyökerezünk, megismerve Isten jóvoltát, Krisztus szeretetét, dicsőséget adva mindezért Őnéki. Az ilyen ember, aki Krisztusban marad, megtermi a Lélek gyümölcseit, melyek nem mások mint: a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Mily nagy szüksége van ma is ennek a sokat háborgó, szenvedő világnak, ezekre a lelki gyümölcsökre. Ha Krisztusban maradunk és Ő mibennünk, akkor bízhatunk abban, hogy legyőzhető minden akadály, ami utunkba áll. Akkor reménykedhetünk abban, hogy nem cselekszünk majd olyan dolgokat, melyek miatt Isten országának örökösei nem lehetünk. Ezért fohászkodjunk ezen az imahéten is, hogy végül az Ő segítségével minden akadályt, félelmet, bűnt, vétket legyőzve, megmaradva szeretetében, Krisztus legyen minden, mindenekben. Ámen.

Kegyelmes Istenünk, köszönjük a mai felhívást: maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Bocsásd meg nékünk, ha néha eltávolodunk Tőled, hisz a világ annyiszor csábít minket messzi a te szőlőskertedtől. Add, hogy Krisztusba, a szőlőtőkébe, a keresztség által beoltott szőlővesszőkként teremjünk jó gyümölcsöket, hisz tudjuk mi a sorsa annak a szőlővesszőnek, mely gyümölcsöket nem terem. Tisztíts naponként az Ige által, hogy még több gyümölcsöt teremhessünk. Kérünk, Istenünk, a továbbiakban is Te oltalmazd és védelmezd egyházunkat, a keresztyén világot. Add, jó Atyánk, hogy ez az imahét is szolgáljon minden Téged kereső lélek számára mint drága alkalom a tiszta hit megélésére, megőrzésére, hogy a Tőled nyert kegyelem által tudjunk szolgálni mindenkoron embertársaink javára és lelkünk épülésére a Jézus érdeméért. Ámen.

Fülöp János, Érszakácsi